A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Bollmanné Máthé Györgyi: Debrecen és környékének környezetvédelme

kát — és minden ökoszisztémát — piramisszerű modellként ábrázolhatjuk, ahol a legszélesebb alapszintet a jelenlevő legnagyobb biomassza képezi. A biomassza viszonyszó, amely mennyisége kifejezhető szárazanyagsúlyban, energiatartalomban, az egyedek számában stb. Minden esetben az élő halmaz mennyiségi reprezentánsa.

Ha tehát erdőről van szó, akkor a kiinduló helyzet annak a felmérése, hogy menynyi növényi zöldanyag van jelen, amely a piramis következő szintjének, az előbbi példával élve, a táplálék-energialánc következő láncszemének táplálékot jelent. Konkrétan hány növényevő, rágcsáló, legelő, vagy lombfogyasztó kis- és nagytestű emlős, madár, rovar, hernyó, táplálékát jelenti a zöld fű, a bokrok, a fák lombja. Példánkon érezhető, hogy a biomassza itt darabszámra nem adható meg több okból sem. Egy fiatal őz kevesebb füvet legel le, mint az idősebb fajtársa, ugyanakkor nagyobb a táplálékigénye, mint több kifejlett mezeipocoknak, ilyen esetben szárazanyag- súlyra vagy energiára számolhatunk. Természetesen számításaink viszonylagos pontosságot érhetnek csak el. A számítást bonyolítja, hogy egyes erdőlakók vegyes- táplálkozásúak. Gondoljunk csak a madarakra. Szívesen elfogyasztják a növényi magvakat éppúgy, mint a hernyókat. Kétségtelen azonban, hogy a piramisunk legtetejére az erdő kevés számú csúcsragadozója kerül. Mondjuk egy egerekre vadászó erdei fülesbagoly vagy nyulat evő róka. A ragadozók létfeltétele állati fehérjéhez, azaz más állatok jelenlétéhez van kötve. A fogyasztható növények, növényi részek biomasszája relatíve nagyon nagy. Egy erdőben élő növényi táplálkozású állatok száma — biomasszája — összességében nagy, bár a növényi biomasszával messze nem összevethető. A csúcsragadozók, még ha sokszor nagy testben jelennek is meg, feltűnően kevés egyedszámuk révén a legkisebb biomassza reprezentánsai. Példaként említhetőek a már-már kihalóban levő, de legalábbis védett ragadozó madaraink.

A helyzet hasonló egy vízi ökoszisztémában is. A növényi alapot az algák, a vízinövények biztosítják. A középszintre a békés növényevő halakat, a békákat soroljuk. A kevésszámú ragadozó a csuka vagy a gólyák, illetve az ember maga, aki meggondolatlanul felelőtlen halászatával, vadászatával könnyen megzavarhatja a természetesen kialakult vízi- és szárazföldi életközösségek harmóniáját. Egy környezet-biológusnak sok mindent át kell gondolnia, mielőtt egy táj rendezéséhez fog. Az elmondottak alapján, még mindig az alföldi homoktájak fenyvesítéséhez kapcsolódva, láthatjuk, hogy egy adott növény új környezetbe való telepítésekor gondoskodnunk kell az illető növény ökológiai igényeinek biztosításáról. Tudni kell, hogy az áttelepítés során mely élőlények jelenléte feltétlenül szükséges. Más szóval ismerni kell a táplálék láncolatot. Tudni kell, hogy mi történik, ha egy-egy láncszem kiesik, hogy mi történik, ha a láncolat megszakad. Ha hiányzik egy láncszem, azaz egy élőlény vagy élőlénycsoport, nem biztos, hogy megszakad a folyamatok menete, csak rövidebbre zárul a kör. Ez bizonyos esetben előnyös is lehet. Más esetben köztes élőlényeket iktathatunk be. Elszakadva az erdei ökoszisztémáktól, példaként említhetjük a tavak haltelepítési programját, ami szintén aktuális kérdés a környékbeli Fancsikai tavaknál, illetve a Vekeri-tónál.

Tájrendezésnél tehát nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni. Ismerni kell az éghajlatot, jó tudni, hogy mennyi az évi napsütéses órák száma, évi lehullott csapadék, átlaghőmérséklet, mindez évszakos felbontásban, széljárási viszonyok. Ismerni kell a talaj minőséget, javítási lehetőséget, talaj víztartalmat stb. Olvasni kell tudni a táj flóraképéből. Mint említettük, a növénytakaró képe térben és időben változáson megy keresztül. Ezt a folyamatot szukcessziós folyamatnak neveztük, és az előzőekben be is mutattuk, hogy homoki erdeink esetében hogyan jutunk el a rozsnokos puszta gyeptől a zárt erdőig. Szukcessziós sorokat leírhatunk rétek kialakulásánál épp úgy, mint a tavi ökoszisztémák esetében. A szakember ismeri az adott növény84