A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Bollmanné Máthé Györgyi: Debrecen és környékének környezetvédelme
társulás egyes növényeit, és ebből következtetni tud arra, hogy a szukcessziós sor melyik állomásán tartunk, következtethet arra, hogy milyen lépésre számíthatunk. A szukcessziós sor lefutása is azt a természeti törvényt követi, hogy a legstabilabb állapot felé (az úgynevezett klimax állapot felé) törekszik. A biológus szakembernek ismernie kell a legkisebb, legjelentéktelenebb élőlény rejtekhelyét, sokszor fajára jellemző apró táplálkozási vagy párzási szokásokat. Szinte már klasszikusnak számít a víziközösségek életéből vett következő példa: Egy patak mentén élő szitakötőfaj egyedszámában feltűnő csökkenést figyeltek meg a szakemberek. Az elhullás okát a víz esetleges szennyezettségében keresték. Mások a hirtelen hőmérsékletváltozásnak tulajdonították a kárt. Nagyon pontos laboratóriumi vízelemzéseket végeztek a kérdést több oldalról boncolgatva, azonban kielégítő válasz nélkül. A megoldást végül is egy különös állatetológiai — magatartásbeli — jelenség magyarázta meg. Az érdem egy jószemű, jómegfigyelő biológusé. Arról volt ugyanis szó, hogy a megáradt pataksodrás kissé erősebb volt a szokásosnál. A szitakötő lárvák végtagjaikkal a vízinövények szárában kapaszkodva próbáltak az ár ellen védekezni, így egész egyszerűen nem volt lehetőségük, és nem volt szabad végtagjuk a táplálkozásukhoz. Pusztulásukat ez okozta. Nos végül is a tájrendezésből indultunk ki. A tájrendezés új fogalom. Amíg közismerten a városrendezés egy belterületen állapítja meg az alapvető területfelhasználási kategóriákat, addig a tájrendezésnek a teljes külterületet is fel kell dolgoznia. Itt már nemcsak az építésre alkalmas területek kiválasztása a cél, hanem a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, vízügy igényeit is figyelembe kell venni. A tervezés bonyolultabbá válik. A területek legcélszerűbb felhasználásának kiválasztásához nagyszámú variációt kell felállítani, amelynek a legkedvezőbb meghatározása már országos áttekintést igényel. Ma még nincsen kellően összegzett tervezői és környezetalakítási gyakorlatunk, a területfelhasználást külterület vonatkozásában szegényesen tudjuk csak alkalmazni. Az idegenforgalom várható fokozatos növekedése miatt az említett értékek megőrzése és az idegenforgalom megfelelő ellátása céljából szükségessé vált a táj teherbíró képességének a felmérése. A vizsgálatok egyrészt a jelenlegi állapot felméréséből, másrészt annak elemzéséből állnak. Egy program a megfelelő vizsgálatokra támaszkodva, a következő kérdéscsoportba foglalva összegzi javaslatait :5 A tájegység szerepköre, a tájegység telítettségére, telítettségi idejére várható népességalakulás, a tájegység javasolt funkcionális szerkezete, teherbíróképessége, a tájegység javasolt közlekedési hálózata, a tájegység tájvédelmi és tájrendezési feladatai, a tájegység javasolt területfelhasználása (lakó-, üdülő-, intézmény-, iparterület, műemlékvédelem), a tájegység ütemezési és intézkedési javaslata. A tájegység közműfejlesztési javaslata A program célkitűzése, hogy a környezetvédelem szempontjainak figyelembevétele mellett az idegenforgalom részére a hétvégi pihenést változatos formában és nagyságrendben, természetes környezetben biztosítsa, és az ellátás és szolgáltatás rendszerét az idegenforgalom mozgásához alkalmazkodó vonalon, vonalak mentén 5 Kovács M. szerk. i. m. 241—242. old. 85
