A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Papp Klára: Adatok a bihari Csáky uradalmak birtoktörténetéhez és jobbágyviszonyaihoz

ki lehet mutatni, mint ahogyan a szigorításra irányuló törekvés példáit is más bihari birtokosoknál. A Felvidéken levó' birtokaikon a század közepe felé már „nemcsak az újonnan betelepedőknek, hanem a visszatelepedőknek is kedvezményeket adtak... pl. a kluknói tisztiszék, ahol... két évi teljes adómentességet élveztek, hogy másokat is visszajövésre bírjanak”.54 55 56 57 A bihari birtokokon erre nem találtam eddig példát (a jobbágyi terhek általában alacsonyak), de a személyes mentesítésekre igen. 1698-ban már Csáky László úgy tette szabaddá Kovács Jánost, hogy az ő alkalmazottja marad Margitán. Az örökös jobbágyság alól fiait Kovács Mihályt, Istvánt, Pétert, Andrást és Györgyöt is manumittálták, úgy azonban, hogy azért az, „nem akarván háládatlan szolgának neveztetni” 1500 magyar forintot és 8 hordó bort is fizetett.58 1758-ban Kovács Mihály nyert jogot Oláh István inscriptionalis fundusának kiváltására és szabad használatára.59 Haller György pedig 1762-ben adott Pápai Mihály szolgának „az Adorjáni várunk mellett közel Szőlős kert szerű rétnek” megerősítése mellett Szalárdon egy puszta telket, amelyet az úr költségén rábízott feladatok teljesítése esetén, zálogbirtokossága idején szabadon bírhatott.60 61

1788-ban már gondot is okoztak a famíliának a manumittáltak, Palugyai Imre levelében közölte a gróffal, hogy a manumissióra hivatkozva vallják ezek az emberek: nekik ugyanolyan joguk van a margitai határon, mint a Csákyaknak. Ezért aztán vágják a tilalmas erdőt, használják a szántókat, növelik rétjeiket és a vadas erdőbe járnak, ami a földesúri jogok megkérdőjelezése.

A különböző földesúri haszonvételek árendája, amelyeknek számos példája van a jelentősebbeknek számító Margitán, Berekböszörményben és Szalárdon, szintén a megmaradást segítette elő.62 Különösen a kocsmatartási jog kiszélesítését kívánták elérni, ami esetenként kevés eredménnyel járt pl. Berekböszörményben, ahol nem hagyta üresen kocsmáját az uraság akkor sem, amikor a „Város kántorja bé állott”. Időnként viszont eredményes volt, Margitán egész évben megengedték, ahol „Bor árultatik ki tenni szabad lesz a festett Kantsót, üveg palaczkot, vagy pedig üvegekben bort in Natura az ablakba.”63

Korábban is utaltunk rá, hogy irtások létesítésének joga és az együttjáró mentesség szintén megtartó erőt jelentett. 1786-ban Ferdényi János, az uraság teljhatalmú megbízottja mérette fel a szalárdi irtásföldeket. Az adatok szerint 155 irtás közül (amelyet 83 lakos vett művelés alá) csupán 4 az 1770 után létesített, ellenben 1730— 1740 között 42,1740—50 között 22, és 1750—1770 között pedig 71 keletkezett. A ple54 OL. P. 72. Fasc. 327. No 2. — a vármegyei véleményt idézi Eckhart F.: i. m. 92. old. A tisztek bírságkivető jogát az úrbérrendezés szüntette meg, az Urbárium 8. pontja alapján — Uo. — 93. old.

55 OL. P. 71. Fasc. 132. No 2.

56 Pontz Zsigmondné törekvése a transzmigráció jogának korlátozására, vagy a kamarai birtokoké, hogy a jobbágyfiakat pusztatelekre ültetve robotot és dézsmát követeljen tőlük, Varga J.: i. m. 511—512. és 466. old.

57 Kállay 1. : i. m. 208. old.

58 OL. P. 72. F. 326. No 9. — idézi Varga J.: i. m. 249. old. és OL. P. 72. Fasc. 326. No 6—7.

59 OL. P. 71. Fasc. 132. No 5. Oláh Istvánt korábban Csáky László szabadította fel hű szolgálataiért — Varga J.: i. m. 234. old.

60 OL. P. 71. Fasc. 20. No 15. és P. 71. Fasc. 158. No 40. — Az utóbbiban Körösi András és Márkus Pál szalárdi bíró és nótárius az eredeti iratban foglaltak jogosságát ismerte el. (1767) Hasonló esetek a Csáky-uradalmakból Kállay I.: i. m. 142. és 281. old.

61 OL. P. 72. Fasc. 326. No 8.

62 OL. P. 71. Fasc. 4. No 18.

63 OL. P. 71. Fasc. 158. No 42. és No. 56. — Margitán az urasági bor és pálinka eladásait kevésbé veszélyeztette, egy 1792-i jelentés szerint hatévi bor 24 079 rénes forint 28 krajcárt, a szilvapálinka 709 rénes forintot, a közönséges pálinka 97 rénes forintot jövedelmezett — OL. P. 71. Fasc. 158. No 61.

64