A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Papp Klára: Adatok a bihari Csáky uradalmak birtoktörténetéhez és jobbágyviszonyaihoz

1728. január 6-án Körmösd praedium fele részének bérletéről kötöttek con- ractust Sas lakosai Váradi István plenipotentiariussal, amelyben azok 900 magyar forint lefizetése ellenében nyertek használati jogot a pusztára. A feltételek a következők voltak: a) A Méhes alatti rétet a gróf (Csáky Zsigmond) magának tartotta meg, úgy, hogy annak felét a sasi lakosok kötelesek voltak „használni, fel gyűjteni, s alkalmatos időben öszve is rakni”, b) Ha a berekböszörményi határban az uraság béres ökrei nem járhattak, át kellett őket engedni a körmösdi pusztára, c) A kiváltás idejét a szerződésben nem közölték, csak arra kötelezte magát a gróf, hogy szándékáról 2 hónappal korábban értesíti a lakosokat.7

Néhány hónappal később, 1728. június 15-én már ifjú Csáky Imre aláírásával olvashatunk egy újabb contractualis levelet ugyancsak Körmösd pusztával kapcsolatban. Ebből kiderül, hogy a gróf váltotta vissza 1800 magyar forintért a praediumotSas lakosaitól Szent Györgyi Mihály nevű prefectusa által, s annak fele részét bocsátotta 30 évi használatra a berekböszörményi lakosoknak „cum omnibus appertinentiis, halászó vizeivel, lehető Erdeivel és szabad Csap Székivel” 900 vonás forintokért.8 1752-ben, amikor Ferdényi Gábor plenipotentiarius kötött árendás szerződést a berekböszörményiekkel, már a közösség fogyatkozásaként említi „a körmösdi Puszta telek el vétetődött... magok határán kevés szántófölgyök lévén kénytelenítettek más határon szántani”. A communi tás tehát korántsem birtokolhatta Körmösdöt a megegyezésnek megfelelően harminc évig.9

1763-ból és 1764-ből fennmaradt a böszörményi és sasi lakosok egyessége a Körmösd és Pankota puszták ugarföldjei (ekével élt földek) utáni szolgáltatásokról. E szerint a 74 böszörményi 64,5 forintot, 86 itce vajat és 172 pár csirkét adott. 1763-ban, egy évvel későbben pedig már 86 lakos szolgáltatott hasonló módon. Az éves árenda utáni egyesség már jóval bonyolultabbnak és értékét tekintve is többnek bizonyult.10 11

Egy 1734-ben készült tanúvallomási jegyzőkönyv alapján tudjuk, hogy miközben Kisújfalu hovatartozandóságáról kérdezték meg az uradalom öreg parasztjait (egyik tanú sem fiatalabb 50 évesnél) többen tanúsították: két-három esztendeig az is árendában volt egy Tót János nevű csatári lakosnál.11

Gróf Csáky János „úgy, mint üdősb Atyafi s Famíliám Causáinak Direktora”, valamint Csáky György és Imre 1784 decemberében kelt iratukban tudósítanak a puszta további sorsáról: 1750-ben tíz esztendőre Palugyai Imre úrnak adták 900 magyar forintért, annak halála után pedig Marsinszky András úr kapta meg a Csáky Miklós váradi püspöknek 1743-ban kölcsönzött négyezer rénes forint fejében, most pedig a grófi család férfiága Trencsényi Mária asszonynak adja 8000 Rft-ért 15 esztendei használatra.

Özvegy Trencsényi Mária asszony régebbről is ismert a família előtt, férje, néhai Laczkovics László jó szolgálatot tett herceg Csáky Miklósnak, mivel 5500 forintért idegenektől váltotta ki a Pankota nevű pusztát. Cserében azt és a Körmösd nevű praediumot contractus alapján bírhatta. A családi levelezés szerint 1757-ben Körmösd visszavételét tervezik, Pankotát azonban még 12 évre az özvegy gondjaira bízzák. A berekböszörményiek 1758. november 19-én Csáky Antalhoz írott levelükben

7 OL. P. 72. Fasc. 336. No. 1. — itt közük az 1649-es egyezség másolatát is.

8 OL. P. 72. Fasc. 336. No. 3.

9 OL. P. 71. Fasc. 4. No 18.

10 OL. P. 72. Fasc. 336. No. 7—8. Mindkét pusztán a Tekintetes asszonynak szolgáltatnak, akinek Pankotán Ц1/2 ekére való földet jelentő „táblája ” van. (1763). Az úrbéri kilenc kérdőpont válaszaiban a két település lakói nem utalnak használatukra. A Csáky levéltár P. 71. Fasc. 13. irategyüttese azonban még igen sok adatot rejt a nyitott kérdésekre vonatkozóan.

11 OL. P. 71. Fasc. 20. No. 10., ill. P. 72. Fasc. 336. No. 16.

54