A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Kántor Sándorné: Tudós és nevezetes matematikai tanárok Debrecenben és megyénkben

A Fazekas Reáliskolára, majd a gimnáziumra is jellemző volt a nagyfokú tanerővándorlás,11 szemben a Ref. Gimnázium állandó tantestületével.12 így a tanárok létszámának százalékában kifejezett mutatók nem mutatják eléggé azt, hogy ez az iskola matematikából, fizikából és ábrázoló geometriából országosan is kiváló volt több évtizeden keresztül.

A Zsidó Gimnázium rövid életű iskola volt. Sebők tanár úr diákjai a legnehezebb időkben, a numerus clausus idején, megállták a helyüket mind a magyar, mind a külföldi egyetemeken (Bécs, Párizs).13

A Kegyesrendi Gimnáziumban is változó volt a tantestület, mert a pap-tanárokat 2—3 évenként hivatalból más-más iskolába helyezték át. Ez az iskola erősen humán beállítottságú volt.14

Nagy eltérést mutat a megye két kisvárosi gimnáziuma. Bár mindkét iskolát nagyon sújtotta a 19. századi németesítési törekvés, az iskolák fenntartásához szükséges anyagi javak hiánya, a nagyfokú tanerővándorlás, mégis másképpen alakult a matematika és fizika szakos tanárok helyzete és publikációs tevékenysége. Ennek elsődleges oka az, hogy a tanárok szemléletét és tevékenységét erősen befolyásolta a kis városokban kialakult társadalmi helyzet és a kulturális viszonyok.15

A kutató munka során mindig az eredeti forrásmunkákra támaszkodtam. Felhasználtam az iskolai évkönyveket, értesítőket, az iskolák levéltári anyagát, tantestületi jegyzőkönyveket, a tankerületi főigazgató látogatások jegyzőkönyveit, a korabeli sajtó anyagát, a különböző tudományos szak- és pedagógiai folyóiratokban megkerestem a tanárok publikációit. Ezeket a forrásokat kiegészítettem a volt tanártársak és a híressé vált volt tanítványok személyes közléseivel (Bay Zoltán fizikus, Törő Imre akadémikus, Máday Gábor antropológia professzor, Ladányi Józsa orvosprofesszor Kardos László író, Török Tibor Kossuth-díjas egyetemi tanár, Ignátz Pál Kossuth- díjas elektromérnök, Gonda László történész).

A következőkben az iskolánként legkiemelkedőbb tudós és nevezetes tanárok jellemzésével fogunk foglalkozni.

Az ősi debreceni Kollégium Gimnáziumának tanárai közül Tóth Józsefet, Karai Sándort, Jakucs Istvánt, Vekerdi Bélát, Mester Istvánt és Rapcsák Andrást mutatom be.

Tóth József (1823—1908)

Tóth József — nagy idők nagy tanúja — a debreceni főiskola legendás hírű mathesis professzora volt 1852-től 1900-ig. 1846-tól tanított magyart, németet és matematikát, de legjobban a matematikát szerette és így ebből szerzett 1852-ben szak- képesítést a budapesti egyetemen, ahol Petzval Ottó volt a tanára.

Nagy tudás, éles látás, önálló felfogás, világos magyarázat, zamatos magyar beszéd és a szaktárgyáért való lelkesedés jellemezte. Szigorú tanár volt, nem szerette a hanyag diákokat. Szellemes, csípős megjegyzéseivel találóan korholta őket. Ezekből a mondásaiból keletkeztek a róla szóló anekdoták is.

Sajátos egyénisége, magyaros öltözete, németellenessége sok diákot megragadott, sokan tekintették példaképüknek. Kardos Albertnek is kedvenc tanára volt. Szerinte:

12 Debreceni Ref. Koll. Gimn. Ért. 1853—1947.

13 Debreceni Zsidó Gimn. Ért. 1925—1943, Gonda Moshe Élijáhu: A debreceni zsidók száz éve. Tel Aviv, 1970.

14 Debreceni Kegyesrendi Gimn. Ért. 1900—1943.

15 HBmL VIII. 61/a, VIII. 54/a.

38