A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Beőthy Ödön művelődéspolitikai nézetei
segítette a tárgyalás menetét, a többség meggyőzését. Néhány esetben — tanítók illetményföldje, tanszabadság, művészetek támogatása stb. — olyan elveket fogalmazott meg, amelyek az adott időpontban az újdonság erejével hatottak, hozzájárultak a hazai művelődéspolitikai gondolkodás fejlődéséhez. Beszédeiből, javaslataiból egy tudatos, jellegét tekintve nemzeti és liberális művelődéspolitikai koncepció körvonalai rajzolódnak ki. Beöthy Ödön a reformkori liberális köznemesség tipikus képviselője volt. Művelődéspolitikai nézetei is egy adott köznemesi réteg, a nemzeti önállást és a polgárosodást igenlő, sürgető birtokos nemesség gondolatvilágának jellegzetes jegyeit viselték magukon. Kormányellenessége nem ragadt le a rendi ellenzékiségnél, a sérelmi politikánál; polgári átalakulást akart a kulturális életben is. Vagy megfordítva: számos művelődési kérdés megoldását azért szorgalmazta, hogy a hazai nemzeti és polgári fejlődést előmozdítsa. Eszme- és érvrendszerében elkerülhetetlenül és gyakran elválaszthatatlanul összekapcsolódtak a nemzeti és polgári törekvések: pl. a színházpolitikai elvek, a történetírás hivatása, az oktatásügy laicizálása. Eszménye a magyar nyelvű, nemzeti szellemű és polgári jellegű, az országgyűlés által irányított, felügyelt oktatási-művelődési intézményrendszer. Beöthyt a liberális reformellenzék soraiban találjuk a rendi országgyűlések művelődéspolitikai vitáiban is. Talán a leghatározottabban követelte a művelődésügyi önrendelkezést és erőteljesen küzdött a katolikus papság iskolai-művelődési monopóliumának megtöréséért. A liberális többséghez viszonyítva következetesebb álláspontot foglalt el a zsidóemancipáció ügyében és árnyaltabban, mérsékeltebben nyilatkozott a magyarosítás, a magyar oktatási nyelv kérdésében. Természetesen a korára és társadalmi rétegére jellemző ellentmondásoktól ő sem volt mentes. Bizonyos művelődéspolitikai szándékokkal szemben meg nem értést tanúsított; jó példa erre a Ferenczy Istvánnal kapcsolatos véleménye. Reformkori művelődéspolitikai nézeteinek vázlatos áttekintése hozzájárulhat Beöthy Ödön beható vizsgálatra, kutatásra váró általános politikai törekvéseinek jobb megértéséhez is, miként bizonyos, hogy ezek ismeretében majd pontosabban értékelhetők művelődéspolitikai gondolatai is. Feltétlenül indokoltnak látszik egy másik politikai színtér, nevezetesen Beöthy Ödön Bihar megyei politikai szerepének alaposabb feltárása is; talán ehhez szintén szolgáltat egy-két adalékot, támpontot e dolgozat. Ödön Beöthy’s views about cultural policy Miklós Bényei Ödön Beöthy (1796-1854), one of the leading figures of liberal opposition in the reform era was the representative of Bihar county at the feudal parliament five times. He played significant oeots especially in the Diets in 1832-36, 1839-40 and 1843-44, speaking up frequently in debatesrover cultural policy. He recognized that solving the problems of cultural policy might contribute 1 the realization of political programs of reform, to the process of national development and of bourgeois achievements. In several of his speeches he expressed that the right to take measures in public education should be held by the nation, by the parliament, hence the king’s and goverment’s almost exclusive influence should be quitted. He criticized the government’s educational policy frequently; deeply condemned the Court in Vienna for hindering the opening of the Ludovika Military Academy, built on the basis of the financial sacrifice of Hungarian noblemen, and for impeding the modernization of the educational system having been established decades before. As most of the progressive representatives in general, Ödön Beöthy also attached great importance to the demand that Latin be replaced by Hungarian as the language of education. He considered this as an effective measure of the improvement of national culture, its democratization and of the spreading of bourgeois ideas. He expected that Hungarian historiography would reveal the nation’s past, national iraditions, and for this reason he stood for giving parliamentary subsidy 33
