A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Beőthy Ödön művelődéspolitikai nézetei

lentős, hosszú-hosszú időre érvényes elvet fogalmazott meg: el kell érni, hogy a tanító és a pap ne kényszerüljön rá a gazdálkodásra, mert csak így láthatja el jól nemes hivatását. „Az Egyházi munkálatokat nem kívánja a’ gazdasággal össze keverni, szinte a’ nevelést sem; a’ kinek gondviselésére bizattatott a’ szellemi plánták és virágok nevelése, más növényekkel ne foglalatoskodjék.. ,27

Kétszer is hozzászólt ahhoz a nagy vihart kavaró borsodi indítványhoz, amely a népnevelés költségeinek fedezésére a katolikus egyház javainak egy részét akarta elvonni. 1843. június 9-én utasítása nyomán korainak minősítette a felvetést, de azért megjegyezte, hogy a katolikus főpapok a lehetőségeikhez képest valóban keveset tettek a közoktatásért.28 Bővebben fejtette ki nézeteit 1844. augusztus 1-én. Elvileg pártolta a javaslatot, de követve a megyei instrukciót, egyelőre megelégedett — a komáromiak kezdeményezéséhez csatlakozva — annak kinyilatkoztatásával, hogy az országgyűlés rendelkezhet az egyházi birtokokról. Ennélfogva a konkrét intézkedés,a részleges szekularizáció elhalasztását megszavazta 29

Már fentebb is láthatjuk, hogy Beöthy Ödön meg akarta tömi a nevelés feudális rendjét, mindenekelőtt a katolikus papság iskolai monopóliumát. Az oktatás laicizá- lásának követelménye a polgárosodás eszmevilágában fogant; a bihari politikus fellépésének az adott különös nyomatékot, hogy ő maga is katolikus volt. Legrészletesebben 1844. február 14-én, a szabad királyi városokról készített törvénytervezet vitájában, a közoktatás városi felügyeletét szabályozó paragrafusok kapcsán indokolta, hogy a katolikus klérust miért nem tartja alkalmasnak az iskolák igazgatására, a nevelési folyamat irányítására. Régen, amikor csak az egyház tagjai foglalkoztak neveléssel, megfelelhettek az idő kívánalmainak — kezdte —, most azonban már nem ez a helyzet, „mert látom, hogy a’ nevelés a’ papság kezei közt lévén, ő mindent elkövet, mit csak elkövethet, hogy bennünket a’ sötétségből ki ne eresszen...” Felhánytor- gatta a súlyos testi fenyítést és a katolikus népiskolák alacsony színvonalát. A papság tehát hiába palástolja felelősségét — fűzte tovább a gondolatsort —, a nevelési rendszerben más utat kell követnie, „mert én nem hypocritákat, nem színmutatókat, hanem emberséges embereket akarok kiállítani a’ világ piacára, kik a’ magok kötelességét ismerjék minden oldalról; így pedig attól félek, hogy nem fogom ezt elérhetni.” Ha a klérus alkalmazkodik a szülők igényeihez, akkor nála maradhat a nevelés felügyelete, egyébként nem.30

Egy régebbi, még 1798-ban kiadott királyi rendelet értelmében a katolikus gyermekek és fiatalok csak uralkodói engedéllyel járhattak a protestáns közép- és főiskolákba.31 A rendek több ízben is követelték e diszkriminációs intézkedés visszavonását. Eleinte a nemesi kiváltságok megsértése miatt tiltakoztak ellene; később viszont azért, mert az emberi jogok egyikét, a tanulás és a tanítás szabadságának elvét csorbította. A liberális reformellenzék törvénnyel kívánta megváltoztatni ezt a káros gyakorlatot; 1840-ben el is jutottak a felterjesztésig. A katolikus papság kérésére — a többség egyetértésével ■— bekerült a vonatkozó paragrafusba az is, hogy a protestáns iskolák katolikus tanulói a protestáns hittudományt ne tanulják, illetőleg a saját vallásuk szabályait, hitelveit kötelezően ismerjék meg. Beöthy Ödön — 1840. március 28-án — ezt a kikötést ki akarta hagyatni, mert a szöveg anélkül is kifejezi a rendek szándékát. Ha

27 Ogy Jkv. 1832—36. 3. köt. 102. old. — A tanítók telki járandóságát törvénybe iktatták: 1836: 6. te.; 1. Magyar törvénytár. 1836—1868. évi törvénycikkek. Bp., 1896. 32—33. old.

28 Kovács F.: i. m. 1. köt. 295. old.

29 Uo. 5. köt. 244—248. old.

30 Ogy Jkv. 1843—44. 3. köt. 14—15. old. (az idézetek: 15. old.)

31 Egyházi közügyekben 1844-ig kibocsátott k. királyi rendelmények... Nagyszombat, 1846. 205—207. old.

30