A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Beőthy Ödön művelődéspolitikai nézetei

viszont bennmarad — folytatta —, egy olyan különös eszmét sugall, „mellyet a’ tudomány eránti vággyal megegyeztetni semmiféleképpen nem tud”.32 Tehát úgy vélte: a törvényjavaslat eredeti formájában a katolikus ifjakat korlátozná a tanulásban; azaz ő megengedné nekik azt is, hogy saját hittanuk mellett — tudásvágyból — megismerkedjenek a protestáns teológiával is. Ez már a tanszabadság követelményének felbukkanása, legalábbis csírájában. E gondolatra ekkor még nem érett meg az idő', mindössze négyen pártolták. A többség nem is igen értette a lényegét, a liberális követek pedig taktikai okokból ellenezték, nem óhajtották ezzel is élezni az ellentéteket.33 A szabad iskolaválasztás jogát és a tanszabadság eszméjét egyébként csak a polgári forradalom győzelmekor sikerült törvénybe iktatni.

Beöthy Ödön nem azonosult a többségi véleménnyel a zsidók egyenjogúsításának kérdésében sem. A reformellenzék nagyobbik hányada feltételeket szabott, egyebek között a zsidó tanodák korszerűsítését, a tanulók magyar szellemű nevelését. A teljes emancipáció hívei viszont semmiféle akadályozó tényezó't nem láttak. Közéjük tartozott Beöthy is. 1844. szeptember 8-án arról beszélt követtársainak, hogy a zsidók majdnem mind tudnak írni-olvasni, a maguk költségén építenek iskolákat, a vagyonosok házi nevelőt fogadnak, gyermekeik jól szerepelnek a vizsgákon stb., de nem kapnak ösztönzést a tanuláshoz, mert számos pálya el van zárva előlük. Felszólalásában rátapintott egy igen lényeges motívumra is, a gazdasági mozgatórugóra, az asszimilálódó zsidóság konkurenciájától való félelemre: „Avagy tán azért óvják magukat az ellenzők, nehogy a kenyérkeresetben gátul szolgáljanak ?”34

Egyik szorgalmazója volt Beöthy a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésének, közelebbről a központi gazdaképző intézet megszervezésének. Mint gazdálkodó köznemes, saját tapasztalatából is tudta, hogy a magyar mezőgazdaság korszerűsítése csakis kellő számban képzett szakemberek közreműködésével lehetséges. Az ország- gyűlésen támogatta a kerületi választmány azon elgondolását, hogy a létesítendő országos közpénztárból a Magyar Gazdasági Egyesületnek a fenti célra adjanak 100 000 pft segélyt. Az 1844. október 18-i kerületi ülésen éppen ő javasolta ennek felosztását: 70 000 pft-ot fordítsanak a tanintézet felállítására (az épületre, a szeder-, szőlő- és gyümölcsöskert létesítésére), a fennmaradó összeg kamataiból pedig igyekezzenek fedezni az iskola fenntartásának költségeit. A dologból azonban nem lett semmi, mert a közpénztár terve a főrendek ellenállásán megbukott.35

Kezdettől fogva ellenezte Beöthy Ödön azt a művészetpártoló akciót, azt az ötletet, hogy Ferenczy István szobrászművészt nevezzék ki a Nemzeti Múzeum szobrászati osztályának felügyelőjévé, őrévé. Először, 1840. május 1-én egyedül maradt az álláspontjával, de amikor a főrendek visszavetették a javaslatot és a követek is alaposabban tanulmányozták annak tartalmát, a május 5-i országos ülésen — akkor kétszer is szót kért — az alsó tábla többsége szintén mellé állt.36 Miután jó kapcsolatban volt a neves szobrásszal37, személyes ellenszenv nemigen vezethette. Erre utal

32 Ogy Jkv. 1839—40. 2. köt. 305. old.

33 Uo. 306—307. old.

34 Kovács F.: i. m. 6. köt. 17—19. old. — Beöthy felfogásáról 1. még: uo. 16—17. old.; Ogy Jkv. 1843—44. 5. köt. 210. old. , Kecskeméti Károly: A liberalizmus és a zsidók emancipációja. = Történelmi Szemle, 1982. 2. sz. 199. old.

35 Országgyűlési napló 1843/4-dik évről. 662/1. f. Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára R. 49.; Kovács F.: i. m. 6. köt. 234. old.; Beöthy nevének említése nélkül: Magyar Gazdasági Egyesületnek ügye. = Magyar Gazda, 1844. II. 34. sz. okt. 27. 529. old.

36 A beszédek szövege: Konkoli Thege P.: i. m. 2. köt. 544—545. old.; Magány Jegyzetek... OSZK Q. H. 2605.196/2. f.; Ogy Jkv. 1839—40. 3. köt. 78—79. és 79. old.

37 Ferenczy István levelei. Rimaszombat, 1912. 268. old.

31