A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)
Forrás - Rácz István: Hajdúvárosi végrendeletek és osztálylevelek
Hajdú-Bihar megyei Levéltár Forráskiadványai 8. és 9. számában részletesen szóltunk, ezért most nem kívánunk ismétlésekbe bocsátkozni.1 A hajdúvárosok levéltárában található végrendeletek és osztálylevelek történeti felhasználásáról azonban néhány gondolatot érdemes felvetni. Szükségesnek mutatkozik ez azért, mert a feudális rendszerben minden jogi közösség sajátos arculatú társadalommá formálódott s ezek a karakterisztikus vonások a végrendeletekben és osztálylevelekben is szükségszerűen tükrözó'dtek. Természetesen — miként ezt a debreceni hasonló profilú forrásanyag esetében is tettük — nem tartjuk feladatunknak az összes jellegzetesség számbavételét, csupán a legjellemzőbbekre hívjuk fel a figyelmet. És ami még ennél is fontosabb: a hajdúvárosok kutatóinak érdeklődését szeretnénk felkelteni e sokatmondó és mindmáig alig érintett forrástípusok iránt. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Hajdúböszörményi Fiókjában három hajdúváros — Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúdorog — állagában találhatók külön összegyűjtve végrendeletek és osztálylevelek,1 2 a másik három hajdúváros — Hajdúszoboszló, Hajdúhadház és Vámospércs — anyagából ezideig még szórványosan sem kerültek elő ilyenek. Annál becsesebbnek kell tartanunk a meglevőket, hiszen ezek jellegmeghatározó vonásokat őriztek meg, amelyeket analógiás anyagként is alkalmazhatunk tendenciák érzékeltetésekor. Természetesen azoknál a városoknál, amelyeknél ma hiányoznak az örökítési forrástípusok, korántsem azt jelentette, hogy egykoron ne ismerték volna azokat. Sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy a hányatott sors levéltárpusztító áldozatává estek. A végrendeletek és osztálylevelek forgatása közben talán legszembetűnőbb az egyes helységek településszerkezetének jellegmeghatározása. Az ingatlan legszilárdabb része a hajdúvárosokban is ősidők óta a belső telek volt s ennek mindig megjelölik a helyét, ha pontosabban nem, legalább városrészenként. A végrendelkezők és örökösök megnyilatkozásából világosan kiderül, hogy a hajdúvárosokban a kétbeltelkes települési rendszer vert gyökeret, de ez a XVIII—XIX. század fordulóján már erőteljesen kezdett felbomlani. A kizárólag gazdasági üzemközpont szerepét betöltő keretbe a gazdasági épületek mellé lakóházakat építettek. Hajdúdorogon Volasinovszky Ferenc 1820-ban — saját szavaival — „tulajdon magam szerzeménye kertemet, melyben lakom, magam építtetvén bele a házat is”, Mihály fiának hagyományozta.3 A nánási Pongor Sámuel 1837-ben szintén „a kertben találtató” maga építette házát testálta osztályos atyafiaira.4 Böszörményben Somossy Miklós 1828-ban az „ősi kertet” egyenlő arányban hagyta gyermekeire.5 Az örökítési iratok vallomásai tehát megerősítik Györffy István hajdúvárosok kertes jellegéről írott megállapításait,6 s emellett — minthogy zömmel a XIX. század első feléből származnak — felbomlásának a stádiumát is rögzítik. A belső telek építményei között — a végrendeletek és az osztálylevelek szerint — legfontosabb szerep a lakóháznak jutott. A belső telket igazán a rajta levő házzal 1 Rácz István: Debreceni végrendeletek 1595—1847. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Forráskiadványai. 8. sz. (Sorozatszerk.: Gazdag István) Db., 1983.; Rácz István: Debreceni vagyonleltárak 1717—1848. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Forráskiadványai. 9. sz. (Sorozatszerk.: Gazdag István) Db., 1984. 2 Levéltári jelzete az említett városok sorrendjében: HBmL. Hb. V. A. 1/e. és V. B. 42/f. 1., V. A. 302/g. 1., V. A. 102/f. 1. 3 1820. április 26-án kelt végrendelet. HBmL. Hb. (A továbbiakban külön nem jelölöm a levéltár nevét, mert valamennyi idézendő forrás ebből a levéltárból származik.) V. A. 102/f. 1. 4 1837. április 9-én kelt végrendelet. V. A. 302/g. 1. 5 Adattár 4. sz. 6 Györffy István: Az alföldi kertes városok. Hajdúszoboszló települése. Magyar nép — magyar föld. Bp., 1942. 153—186. old. 136
