A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban

A DEBRECENI KULTÚRMÉRNÖKI HIVATAL IRATAI A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI LEVÉLTÁRBAN Ujlaky Zoltán

A Hajdú-Bihar megyei Levéltár gyűjtőkörébe tartozó állami közigazgatási szakszervek közül a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal iratai jelentős mennyiségben megmaradtak és levéltárunkba kerültek. Mivel a hivatal illetékessége több megyére terjedt ki, az alábbi ismertetéssel a kutatások előmozdítását kívántuk elérni. Bár levéltárismertetőnk, „A helytörténetírás levéltári forrásai II.” (Szerk.: Komoróczy György, Debrecen, 1972) című kiadványunk már szólt az iratanyag jelentőségéről, de e munka viszonylag kis példányszámban jelent meg és nem kerülhetett minden érdeklődő kezébe, annál is inkább, mivel már több, mint egy évtizede jelent meg. Emellett a fond ismertetése igen rövid terjedelmű e kiadványban.

Még a kiegyezés előtt kísérleteket tettek az intenzívebb talajjavítás érdekében, különösen az öntözés és az alagcsövezés területén. Az 1870-es években Kvassay Jenő mérnök a Földmívelésügyi Minisztérium megbízásából külföldön tanulmányozta a kultúrmérnöki tevékenységet, majd hazatérve Szepes megyében végzett öntözési, le- csapolási és alagcsövezési munkálatokat.1

Kvassay Jenő ezek után, 1879-ben azt javasolta a kormánynak, hogy az új feladatkörnek megfelelő intézményt, kultúrmérnökséget szervezzenek, mely ellátná a mezőgazdasági vízügyi szolgálatot és korszerű tanácsadó és irányító munkát végezne.1 2

A kultúrmérnökséget a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium keretében még 1879-ben Kvassay vezetésével meg is szervezték.3 Eleinte főleg az uradalmakban dolgoztak, majd megnőtt a kisebb birtokosok, illetve vízi társulatok és községek részére végzett munkájuk aránya. A közületek részére végzett munkálatokat leginkább közmunka formájában végezték, melyre a hatóságok rendelték ki a falusi lakosságot.4

1881-ben a törvényhozás jóváhagyásával a kultúrmérnökséget állandósították azzal a feladattal, hogy a talajjavításokat tervszerűen fejlessze és a felügyeletet ellássa. Az ország területét nyolc kerületre osztották fel, s mindegyik élén egy kerületi kultúrmérnök állott.5

Jelentős változásokat hozott az 1885. évi 23. t.c., melynek létrehozásában Kvas1 Meznerics Iván—Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867—1937. Bp., 1937. 254. old.

2 A magyar vízszabályozás története. (Összeáll, és szerk. Ihrig Dénes) Bp., 1973. 134. old.

ЗА földművelésügyi szakigazgatás története 1867—1948. (Szerk.: dr. Pataky Ernő) Bp., 1970. 61. old. Vö. Dóka Klára: Az Országos Öntözésügyi Hivatal szervezete és iratainak forrásértéke. LSz., 1978. 3. sz. 525. old.

4 A magyar vízszabályozás... i. m. 135. old.

5 Meznerics I.—Torday L.: i. m. 254. old.

121