A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

tásáról, melyek mind összefüggésbe hozhatók a közegészségügyi kérdésekkel. Jótékony hatással volt az egészségügyi körülmények javulására az 1883-ban megalakult Vörös Kereszt Egylet, mely szem előtt tartotta a város közegészségügyi állapotát és az észlelt hiányosságokra felhívta a városvezetés figyelmét. Dr. Újfalussy József kórházi főorvos és dr. Kenézy Gyula, a Bábaképezde igazgatója a szegénybetegek ingyenes gyógyszerellátására tettek javaslatot a Városi Tanácsnak. Újfalussy József a kórházi ápolás színvonalának emelése érdekében az ápoló személyzet nagyobb fokú anyagi megbecsülésére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva; „az ápolás annyira fontos kiegészítő része a gyógykezelésnek, hogy ennek elmulasztása vagy ímmel-ámmal történő végrehajtása az orvos legszabatosabb és lelkiismeretesen végrehajtott munkája eredményét is meghiúsítja.”38

Az 1873-ban fellépett kolera 657 személyt ragadott el az élők sorából. A betegség lefolyására, az óvintézkedések megtételére, a kolerás betegek gyógykezelésére részletes adatok találhatók a polgármesteri iratok között elfekvő kolerabizottság jegyzőkönyveiben.39

Sokéves erőfeszítés után 1893-ban végre elkészült a kor kívánalmainak mindenben megfelelő pavilonrendszerű kórház a belgyógyászati és bujakóros, sebészeti, szülészeti, szemészeti, elme és ragályosztályokkal.40 Az új egyetem 1914-ben nyitotta meg kapuit, de az 1914-ben megkezdett klinikai építkezések csak 1926-ban fejeződtek be. A fejlődés egészségügyi tekintetben elismerésre méltó, de elsősorban a városközpontot érintette. Tüdős Kálmán tisztifőorvos 1927. július 4-én kelt jelentéséből kiderül, hogy tuberkulózisban június hónapban 34 haláleset fordult elő s az eseteknek több mint fele a várost környező kertségekre és telepekre esett.41 Sürgette ezért a külsőségek közművekkel való ellátását, a jó ivóvíz biztosítását, a csatornázás, utcaburkolás és szemételtakarítás megoldását. Az 1929. évi jelentés is jelzi, hogy a gümő- kórosok száma egyenesen megdöbbentő. Az amúgy is nagy halálozási szám 17,42%-át teszi. „Ezt a nagy gümőkóros mortalitást némileg megmagyarázza az, hogy tavaszi hónapokat élünk, amikor a hat hónapos tél, jelenleg szomorú lakásviszonyaink s gazdasági helyzetünk mellett most fejezi be gyilkos munkáját.”42

Nem lenne teljes Debrecen város egészségügyi viszonyairól alkotott képünk, ha röviden nem szólnánk azokról a körülményekről, melyeket a háborús pusztítás hagyott örökségül, s az eredményekről, melyet a felszabadulást követő időszakban tapasztalhattunk az egészségügy fejlődésében.

A város felszabadulását követően kemény munka várt arra a néhány orvosra, akik szolgálati helyükön maradtak, hiszen tudjuk, hogy a tisztifőorvosi hivatal orvosi kara a város vezetőségével együtt 1944. október 9-én elhagyta a várost, s így a lakosság orvosi ellátása megoldatlan maradt. Mint a megbízott tisztifőorvos 1945 februárjában jelentette: „az általános egészségügyi helyzet rendkívül sok kívánnivalót von maga után. Az általános orvoshiány, különösen a szakorvosok kevés száma a gyógyító tevékenység bizonyos fokú rovására megy, amit rendkívüli mértékben növel bizonyos gyógyszerek teljes beszerezhetetlensége. A legtöbb orvosi rendelő teljes kifosz- tottsága és teljes szétromboltsága, a műszereknek szintén óriási mértékű és jelenleg pótolhatatlan hiánya a gyógyító orvosok munkáját nagyon megnehezítik. A járványok terjedése, az udvarokon és utcán felhalmozódott nagy mennyiségű szemét kö38 HBmL. IV. B. 1405/b. 45,—824/1879.

39 HBmL. IV. B. 1405/b.3 —336/1873.

40 Varga M.: i. m. 10—11. old.

41 HBmL. IV. B. 1412/b.—16/1928. XVII.

42 HBmL. IV. B. 1412/b.—31/1929. XVII.

118