A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

megtalálható az anya- és csecsemővédelem, a trachoma gyógyítás iratanyagának megmaradt része és személyügyi vonatkozásban az orvosi és bábatörzskönyvek. For- ráslehetó'séget kínálnak továbbá az 1936. évi IV. te. alapján a 210/1936 BM. sz. rendelet végrehajtásaként szervezett Debreceni Kerületi Orvosi Kamara iratai, melyek 1936—1946 közötti működésébó'l rendelkezésre állnak. Az iratok között kiemelten fontosnak tartjuk az uradalmi orvosokra vonatkozó adatokat, az üzemek, gyárak egészségügyi vizsgálatáról készített jelentéseket, melyek a közegészségügyi helyzet megismeréséhez segítenek. Az orvosok ellen indított fegyelmi eljárások — főként a tanácsköztársaság alatti magatartásukért — orvosetikai kérdésekről tájékoztatnak.33

Fontosnak minősíthetők az orvosok névjegyzékét tartalmazó feljegyzések is.

A Hajdú-Bihar megyei Levéltár az egészségügyi és szociális intézetek sorában tartja nyilván a M. Kir. Országos Közegészségügyi Intézet Debreceni Állomása működése során keletkezett iratokat. A Közegészségügyi járványügyi szervezet intézményes kialakítását az 1925. évi 31. te. rendelte el. Feladata: „.. .a közegészségügyi tudomány ellen irányuló védekezés irányítása, a közegészségügyi hatóságok munkájának támogatása.”34 Működéséből a vizsgálati jegyzőkönyvek állnak rendelkezésre.

A Helyőrségi Orvosfőnök iratai az I. világháború folyamán Debrecenben működő Helyőrségi Kórházra vonatkozóan tartalmaznak adatokat, elsősorban diagnózisokat, az elrendelt therápiákra vonatkozó feljegyzéseket.35

A Városi Közkórház, mely 1893 óta működik, csupán bevételi és kiadási főkönyvei maradtak fenn 1920—21-ből, de mint városi intézmény a Városi Tanács felügyelete alatt állt, így a polgármesteri iratok gazdag anyagot tartalmaznak működésére, a betegek ellátására, élelmezésére, egészségügyi munkájára.

Az egészségügyi törvény életbeléptekor a tisztifőorvosi teendőket dr. Sárváry Gyula látta el, aki több évtizedes orvosi szolgálata alatt sokat tett a város közegészségügyének fejlesztéséért. Legégetőbb kérdés a magas gyermekhalandóság megfékezése volt. Tevékenysége elsősorban a város közegészségügyi helyzetének javítására irányult.36 Segítette munkájában a város egészségügyi személyzete: 23 orvostudor, 4 sebész, 5 állatorvos, 14 okleveles gyógyszerész és 47 okleveles bába.

1885—1895 között Debrecenben a 7 éves kort a gyermekek több mint 50%-a nem érte meg, s főként a csecsemőkorban volt igen nagyarányú halálozásuk. Összehasonlító adatok bizonyítják, hogy ez országosan is kétségbeejtően magas arány, hiszen 29 nagyváros adatsorában a 22 helyet foglalja el Debrecen. Ennek oka elsősorban a hiányos táplálkozásból, a szülők gondatlanságából s nem egyszer tudatlanságából származott. Hozzájárult még az a körülmény, hogy a város ivóvíz ellátása nem volt megfelelő s a fertőző betegségek is gyakoriak voltak. Elsősorban a diphtéria ragadott el sok gyermeket az élők sorából, de gyakori volt a hólyagos himlőben, vérhasban, vörhenyben, kanyaróban és szamárköhögésben meghaltak száma.37 Kedvezett a fertőző betegségek terjedésének a szociálpolitikai kérdések megoldatlansága, hiszen az egészségtelen és túlzsúfolt lakások melegágyai voltak a ragályos betegségeknek s a fertőtlenítés elmulasztása fokozta a betegségek terjedését.

Felismerve e hiányosságokat és veszélyeket a város vezetése a XIX. század utolsó harmadában gondoskodott jó ivóvizű kutak létesítéséről, a talajszennyezés elhárításáról csatornák építésével, közkórház és járványkórház építéséről, az utcák fásí34 Uo. 496. old. HBmL. VIII. 801.

35 Uo. 497. old. HBmL. VHI. 804.

36 Sárváry Gyula: Debrecen szab. kir. város egészségügye 1885-dik évtől 1895-dik évig. Db., 1896. és Debrecen szab. kir. város polgármesterének évi jelentése 1877. évről. Db., 1878. 12. old.

37 Sárváry Gy.: i. m. 7—8. old.

117