A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

ben a sebgyógyító céh első' szabályzatát 1583. május 28-án adta ki Szabó Miklós főbíró, de rendelkezésre áll III. Károly 1736. január 26-i céhszabályzata is, melyből megtudhatjuk, miféle egészségügyi feladatokat láttak el a borbélycéhben működő kirurgusok.4

Debrecen város orvosi ellátottságán az a körülmény is segített, hogy a református kollégium tanárai között mindig akadt olyan személyiség, akinek teológiai diplomája mellett külföldi orvosi oklevele is volt s így orvosként is tevékenykedett. Szép számmal voltak azok a lelkészek, akik olvasottságuknál fogva a betegek kezelésére vonatkozólag orvosi tanácsokkal szolgáltak. Méliusz Juhász Péter debreceni püspök 1578-ban megjelent Herbáriuma a magyar gyógyszerészet egyik korai szakkönyve s hasznos tanácsokat ad a betegségek gyógyításához. Köleséri Sámuel, aki Leiden- ben, Oxfordban és Cambridge-ben tanult, lelkészi képesítése mellett az orvostudomány elemeit is tanította a debreceni kollégiumban. De említhetjük Huszti Szabó Istvánt is, akit már 1696-ban hívott Debrecen a tisztiorvosi állás elfoglalására, míg végül 1700— 1704 között vállalt városunkban főiskolai tanári állást, de ellátta a tisztiorvosi teendőket is. Kecskeméti György „orvosi ranggal bíró debreceni kollégiumi tanár” volt, Király István és Herceg János orvosi diplomás főiskolai tanárokként oktattak.5 Hatvani István professzor a bölcselet és mértan tanításában jeleskedett, de mint a koll- gium iskolaszékének tagja az egészségügyre való felügyeletet kapta feladatul.6 7

Az egészségügy-történeti kutatásnak kétségkívül legértékesebb forrásai Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei,1 melyek 1547-től kezdődően — kevés hiánnyal — képet adnak a város egészségügyi viszonyairól, azokról az erőfeszítésekről, melyeket a városvezetés tett a döghalál és pestis elleni védekezés érdekében. Egészségi rendszabályok kiadásával, a gyógyszertárak felállításával, azok rendszeres ellenőrzésével, az orvosok, bábák és kirurgusok számára kiadott instrukciókkal, a himlőoltások bevezetésével, kórházak, ápoldák felállításával gondoskodott a város egészségvédelméről. Eközben szigorú büntetések foganatosításával állandó harcot vívott a kuruzslások és a babonaság ellen még a XVIII. században is. A kuruzslók személyéről „gyógymódjairól” a Nagyváradi Kerületi Biztosság rendeletéi között elfekvő peres anyagból szerezhetünk ismereteket.8 Az iratok felfedik pl. Schüttler József hóhér kuruzslását, aki rendszeresen foglalkozott gyógyítással. Főként a fürösztés és a füstölés szerepelt gyógymódjai között. Kuruzsult „petétsben” levő beteget, akit talyigán vittek a Hóhérhoz. A daganatos betegségben levő Jakab Györgyné gyógyításáról férje vallja, hogy a hóhér „... füvet is adott, a mellyet megfőzvén tekenőben fürösztöttük a feleségemet kilentzszer de az orvosság semmit sem használt, mert a feleségem megholt. Füstölőt is adott, amellyel napjában háromszor füstöltük... Schütler azt mondotta, hogy megrontották...” Sorolhatnánk még az eseteket, de e helyen nincs több lehetőségünk. Célunk inkább a figyelemfelkeltés a forráslehetőségek kiaknázására.

Az egészségvédelemre Debrecennek annál is inkább szüksége volt, mert a XIX. század első negyedéig a várost többször pusztította tűzvész s gyakori jelenség volt a járvány. A leírások és a krónikák az 1527., 1529—1530., 1534—1536. éveket külön

4 Takács Béla: A debreceni sebgyógyító céh története = DMÉ, 1981. 131—145. old., valamint HBmL. IX. 5/1—2.

5 Szodoray Lajos: Debreceni orvosok, gyógyítók és kórházak a XVII—XVIII. században. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 18. Bp., 1960. 132—133. old. és Zoltai Lajos: Az első orvosdoktorok Debrecenben. A város tiszti főorvosai DKK, 1937. 95—96. old.

6 Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. Debrecen, 1870. 944. old.

7 HBmL. IV. A. 1011/a.

8 HBmL. IV. A. 1011/é. 2. No 1957/1789. Az anyagra Rácz István egyetemi tanár hívta fel figyelmemet. Ezúton is köszönöm szíves segítségét.

110