A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

is kiemelik ebből a szempontból, 1621-ben pedig feljegyezték, hogy kb. 2000 ember lett a dögvész és éhínség áldozata.9 Mindezekből következik, hogy a sokat szenvedett város egészségügyi intézkedései révén fokozottabban védelmezte a lakosság érdekeit. A tisztiorvosokat már 1714-ben utasítással látta el a város. Követelményként szabta meg, hogy „a tiszti orvos, mindent a város gyógyszertárából vegyen, semmi gyógyszert a magáéból ne adjon; a városi elöljáróság híre nélkül vidékre el ne távozzék. A gyógyszertárra gondosan felügyeljen, orvosok és gyógyszerészek között jó egyetértés legyen s egymást ne kisebbítsék. A betegeket túl a rendén ne taxálják a tiszti orvosok, és érjék be évi fizetésökkel. Helyökbe menő betegtől 2 garast, szegényebb sorsútól 1,5 garast, ha pedig házhoz hivatnak 4 garast vegyenek. Egy helyre gyakrabban hivatván nappali látogatás díja 5 garas, éji látogatásé 6 garas legyen. Külföldiek és nem polgárok két annyit fizetnek.”10 11

Igen tanulságos, a ma orvosai számára is példamutató lehet a Városi Tanács által 1768-ban kiadott utasítás Weszprémi István és Csapó József doktorok számára, mely a Városi Tanács anyagában Instructiók, pátensek, statútumok címen található.11 Az instrukció 14 pontban fogalmazza meg azokat az orvosetikai követelményeket, melyek megtartását a városi orvosoktól a Tanács elvárta. Előírta többek között, hogy „A szegényeket és szűkölködőket — ilyenek itt nagy számban vannak — akik csak csekély honoráriumot tudnak felajánlani, vagy éppen semmit, mert nem fizetőképesek, ingyen és készségesen támogassák nemcsak azzal, hogy gyógyszert rendelnek nekik, hanem szükség esetén látogassák meg és vizsgálják is meg őket. Különösen kötelessége ez a rendes (hivatalos) orvosoknak, kik hivatalos és tisztességes fizetést kapnak, hogy a szegényeknek legyenek segítségükre, nehogy mindenkitől elhagyatva nyomorultul, barmok módjára pusztuljanak el.”12 A kollégiumi tanárok, orvosok, borbélyok mellett nem feledkezett meg a Tanács a bábákról sem, minthogy ők is az egészségügyi szolgálat ellátásának nélkülözhetetlen személyei. Már 1696. március 17-én olvashatjuk a városi jegyzőkönyvben, hogy „Az Bábák, kik eddig hit s rend nélkül gyakorlották hivatallyokat, hogy tisztekben annál igazabban, tisztábban s tisztességesebben eljárjanak, a szolgálatra hittel köteleztetnek.”13 A bábamesterség helyi vonatkozásainak feltárásával a kutatás még adós, pedig a városi jegyzőkönyvekben, beadványokban, jelentésekben igen sok feljegyzést találhatunk munkájukról, emberi magatartásuk pozitív és negatív oldalairól, szakmai felkészültségükről, szervezetükről stb. A Városi Tanács 1738-ban adott ki részükre instrukciót14 (utasítást), melyben rögzíti azokat a követelményeket, amelyek az „öreg Asszonyi Hivatal” ellátásához szükségesek. Ezen utasításból tudjuk, hogy a bábák is az iparosokhoz hasonlóan céhes társasági keretek között működtek „Debreceni öreg Asszonyok Társasága” néven. A belépés feltétele volt „jó tanúbizonyságot mutatni a Nemes Tanácsnál mind öreg Asszonyi hivatalárul, mind jó erkölcsérül és józanságárul”. Aki a követelményeknek megfelelt, 12 forint ellenében tagjává vált a Társaságnak.

A szervezeten belül az idősebbek közül választott két „Gazda Asszony” állt a Társaság élén. Ők voltak a szakmai tanácsadók s a céhmesterhez hasonlóan képviselték a Társaságot a hivatalos helyeken, tartották a kapcsolatot az orvosokkal. A Társaság tevékenységét a Városi Tanács irányította és ellenőrizte az „Inspector” útján.

Az instrukció meghatározta a bábák feladatát mondván: „... aki Inspector Úr

9 A Hatszáz éves Debrecen i. m. 314. old.

10 Szűcs István: i. m. 885. old. és HBmL. IV. A. 1011/a.

11 HBmL. IV. A. 1011/n.

12 HBmL. IV. A. 1011/n. 1. Kiadva: Szodoray L.: i. m. 137. old.

13 HBmL. IV. A. 1011/a. 23. 390. old.

14 HBmL. IV. A. 1011/n. 1. — 1738.

111