A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

DEBRECEN VÁROS EGÉSZSÉGÜGYE A LEVÉLTÁRI IRATOK

TÜKRÉBEN Mervó Zoltánná

A közegészségügy iránt a XVI. és XVII. században még országszerte kevés érdeklődést tanúsítottak. Megelégedtek annak tiltásával, hogy hozzá nem értő személyek betegeket orvosoljanak, és veszedelmes gyógyszereket adjanak. Szakszerűbb intézkedésekkel e téren inkább csak a XVIII. századtól találkozunk.

III. Károly kezdeményezésére az 1723. évi országgyűlés döntött a Helytartó- tanács felállításáról. A Helytartótanács legfőbb feladata a királyi rendeletek végrehajtása volt, de gyakran maga is tett javaslatot új rendeletek kibocsátására. A Helytartótanács kezdettől fogva feladatának tekintette az ország egészségügyi viszonyainak megjavítását, rendeletéi között sorakoznak a pestisjárvány, de a marhavész elleni védőintézkedések is.1

Korábban — központi kormányszerv hiányában — a város vezető testületé: a szenátus, mint a hatalom gyakorlója irányította a város ügyeit. A városigazgatás az életnek csaknem minden területét átfogta. 1552-től Debrecen város tanácsa jogszabályok alkotásával, utasítások kiadásával biztosította a közrendet, a közbiztonságot, segítette a mezőgazdaság és iparfejlődés kibontakozását. De ugyancsak hatósági teendői sorában szerepelt az oktatásügy, az adóztatás, az egészségügyi szolgálat megszervezése és egy sor szociálpolitikai kérdés megoldása is.

Okleveles anyagunk tanúskodik arról, hogy a városban a Boncz László debreceni polgár által alapított ispotály — melynek belső kápolnája Szent Erzsébet tiszteletére emeltetett — működését a városi hatóság 1529. március 6-án megerősítette kimondván, hogy „... az Ispotály igazgató vegye fel saját ítélete szerint a jó, áhítatos és istenfélő szegényeket, akik az Ispotályba akarnak tartózkodni.”1 2 Ugyancsak okleveles anyagunkból tudjuk, hogy Báthory Kristóf erdélyi fejedelem Debrecenben, a Csapó utcában fekvő telkét, melyen a barátok kolostora volt s melyen kóroda is épült, minden tartozmányaival együtt Debrecen városnak adományozta 1578. október 17-én.3

Debrecen város gazdasági és társadalmi életének fejlődésével kialakulóban voltak az egészségügynek azok a kezdeti szervezeti formái, amelyek céhes keretek között ellátták a gyógyítás feladatait. A Debrecenben 1538-ban alapított református kollégium feltehetően hozzájárult, hogy a padjaiból kikerült diákok eredménnyel sajátíthatták el a sebgyógyítás tudományát. Levéltári adatok bizonyítják, hogy Debrecen1 Felhő Ibolya—Vörös Antal: A Helytartótanácsi Levéltár. Bp., 1961. 112. old.

2 HBmL. IV. A. 1021/b. No 24. Kiadva: A Hatszáz éves Debrecen (Szerk.: Komoróczy György).

Debrecen, 1961. 319—320. old. és Herpay Gábor: A debreceni református Ispotály története.

Debrecen, 1929. 23. old.

3 HBmL. IV. A. 1021/b. No 84.

109