A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 12. 1985 (Debrecen, 1985)

Műhely - Mervó Zoltánné: Debrecen város egészségügye a levéltári iratok tükrében

DEBRECEN VÁROS EGÉSZSÉGÜGYE A LEVÉLTÁRI IRATOK TÜKRÉBEN Mervó Zoltánná A közegészségügy iránt a XVI. és XVII. században még országszerte kevés ér­deklődést tanúsítottak. Megelégedtek annak tiltásával, hogy hozzá nem értő szemé­lyek betegeket orvosoljanak, és veszedelmes gyógyszereket adjanak. Szakszerűbb intézkedésekkel e téren inkább csak a XVIII. századtól találkozunk. III. Károly kezdeményezésére az 1723. évi országgyűlés döntött a Helytartó- tanács felállításáról. A Helytartótanács legfőbb feladata a királyi rendeletek végre­hajtása volt, de gyakran maga is tett javaslatot új rendeletek kibocsátására. A Hely­tartótanács kezdettől fogva feladatának tekintette az ország egészségügyi viszonyai­nak megjavítását, rendeletéi között sorakoznak a pestisjárvány, de a marhavész el­leni védőintézkedések is.1 Korábban — központi kormányszerv hiányában — a város vezető testületé: a szenátus, mint a hatalom gyakorlója irányította a város ügyeit. A városigazgatás az életnek csaknem minden területét átfogta. 1552-től Debrecen város tanácsa jog­szabályok alkotásával, utasítások kiadásával biztosította a közrendet, a közbizton­ságot, segítette a mezőgazdaság és iparfejlődés kibontakozását. De ugyancsak ható­sági teendői sorában szerepelt az oktatásügy, az adóztatás, az egészségügyi szolgálat megszervezése és egy sor szociálpolitikai kérdés megoldása is. Okleveles anyagunk tanúskodik arról, hogy a városban a Boncz László debre­ceni polgár által alapított ispotály — melynek belső kápolnája Szent Erzsébet tiszte­letére emeltetett — működését a városi hatóság 1529. március 6-án megerősítette ki­mondván, hogy „... az Ispotály igazgató vegye fel saját ítélete szerint a jó, áhítatos és istenfélő szegényeket, akik az Ispotályba akarnak tartózkodni.”1 2 Ugyancsak ok­leveles anyagunkból tudjuk, hogy Báthory Kristóf erdélyi fejedelem Debrecenben, a Csapó utcában fekvő telkét, melyen a barátok kolostora volt s melyen kóroda is épült, minden tartozmányaival együtt Debrecen városnak adományozta 1578. októ­ber 17-én.3 Debrecen város gazdasági és társadalmi életének fejlődésével kialakulóban vol­tak az egészségügynek azok a kezdeti szervezeti formái, amelyek céhes keretek között ellátták a gyógyítás feladatait. A Debrecenben 1538-ban alapított református kollé­gium feltehetően hozzájárult, hogy a padjaiból kikerült diákok eredménnyel sajátít­hatták el a sebgyógyítás tudományát. Levéltári adatok bizonyítják, hogy Debrecen­1 Felhő Ibolya—Vörös Antal: A Helytartótanácsi Levéltár. Bp., 1961. 112. old. 2 HBmL. IV. A. 1021/b. No 24. Kiadva: A Hatszáz éves Debrecen (Szerk.: Komoróczy György). Debrecen, 1961. 319—320. old. és Herpay Gábor: A debreceni református Ispotály története. Debrecen, 1929. 23. old. 3 HBmL. IV. A. 1021/b. No 84. 109

Next

/
Thumbnails
Contents