A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Bakó Endre: A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság történetéhez

ötös bizottságot küldött ki a választmánynak a további lehetőségekre teendő javaslattétel céljából.”31

A Szemle és a társaság kapcsolata valóban gyümölcsözőnek bizonyult. Az utóbbi évi költségvetéséből 300 pengőket szánt a lapnak, ebből azonban 1936-ban 287, 1937-ben 280 pengő lett.32 A Szemle felelős szerkesztője, Hankiss János és felelős kiadója, Milleker Rezső a társaságnak is vezéralakjai voltak, a fúzióval két fontos érdeket egyeztettek össze. A társaság érdemben nem befolyásolta a lap irányát, szerkezetét vagy tartalmát, némileg mégis módosította, mert a felolvasások szövegei, mint számbajöhető publikációk, a szerkesztők rendelkezésére álltak. A Szemle 1932-től közölte a beszámolókat a társaság közgyűléseiről, híradásokat tett közzé az egyes szakosztályok működéséről, így megbízható forrásanyagot örökített át az utókorra.33 34

A tudós társaság komolyan vette regionális feladatát, a Debrecen — az Alföld- és a Tiszántúl-kutatást. „Oda akarunk hatni — írja Tóth Lajos35 a Tiszántúl társadalmához intézett felhívásában —, hogy Debrecen városa a nemzeti lét újjáépítésében egész szellemi erejével közreműködjék...” Sürgeti a decentralizációt: „Hogy a nemzet összes erőinek egy központ felé való mesterséges irányítása, egy központba való mesterséges vonása (...), hogy ez a túlhajtott centralizáció milyen szerencsétlen következményekkel járhat: a nagy összeomlás és az azt követő események szemmel láthatólag megmutatták.” Ugyanő később elnökként még határozottabban szállt síkra a decentralizáció mellett. Az 1930. április 29-i közgyűlésen többek között ezeket mondta: „Decentralizálni kell a kultúrát a lelkiekben és anyagiakban egyaránt. (...) A debreceni Tisza István Tudományos Társaság büszkén hivatkozhat arra (...), hogy amely tiszántúli városban megjelent, örömmel és szeretettel fogadták. Ezt a kapcsolódást kell a jövőben még intenzívebbé tenni, tudományos társaságunknak újabb és újabb híveket szerezni, a máris meglevő tudományos intézményeket céljainknak megnyerni, ahol pedig ilyen tudományos intézmények nincsenek: azokat megteremteni.”35

Ha a tagság összetételét vizsgáljuk, az a céloknak megfelelő, adekvát képet mutat. A rendes tagok létszáma, mint emlékezetes, maximálva volt

31 Uo. 77. old. Lásd továbbá Debreceni Szemle 1932. 1. (51) számának borítóját: „A Tisza István Tudományos Társulat és a Debreceni Szemle együttműködését 1931. december 12-én egyhangúlag elhatározta a Tisza István Tudományos Társaság választmánya. Ezzel a Tiszántúl kulturális életére nézve oly fontos eseménnyel nem lehet néhány sorban foglalkozni. De általában: ennek az együttműködésnek állandó tényekben kell megnyilatkoznia, nem szavakban és programokban. A két intézmény felfogása szerint, amelyek most egymásnak hivatalosan is kezet nyújtottak, az együttműködés hasznát elsősorban minden magyar ember számára oly fontos Alföld-kutatásnak kell látnia. De éreznie kell a kooperáció áldását a Tisza Társaságnak is, amely ezentúl Szemlénkéin keresztül akarja biztosítani publicitását, kapcsolatát a művelt közönséggel; úgyszintén Szemlénk is, amely ez új és aktuális feladataival még nélkülözhetetlenebbé akarja tenni magát olvasóközönsége számára. Az együttműködés megvalósításában oroszlánrésze van a Debrecen nevét viselő szemle mindenkori megértő pártfogójának, Debrecen városának és mindenekelőtt a város polgármesterének, dr. Vásáry Istvánnak”.

32 i. h. 83. old.

33 A társaságra vonatkozó utalásokat lásd: Debreceni Szemle 1927—1944. Repertórium. Debrecen, 1979. 132. old.

34 Alm. I. 15. old.

35. Alm. II. 4. old.

98