A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929
zett szövetkezeti közraktári hálózat kiépítése ellen, rámutatva a tervezett akció kerekedelemellenes voltára. A közgyűlés felterjesztést intézett a kereskedelemügyi és a pénzügyminiszterhez és kérte, hogy a rendelkezésre álló összeget a közutak kiépítésére fordítsák. Az útépítés mind a mező- gazdaság, mind a kereskedelem és ipar érdekében a leghasznosabb beruházás.30 A kereskedelemügyi miniszter közölte, hogy a kisebb gazdaságok gabonaforgalmának a lebonyolítására javasolta a közraktárak építését a pénzügyminiszterhez írott átiratában. A kamarai elnökség szerint erre sem szükséges a szövetkezeti raktárhálózat kiépítése, mert a gabonakereskedelem az egész gabonaforgalmat lebonyolítja. Célszerű volna egy újabb felterjesztésben erre rámutatni. Az együttes szakosztályi ülés az elnökség javaslatával egyetértett. Az 1926. június 30-i közgyűlés helyesléssel elfogadta az elnökség javaslatát.31 A kamarának a szövetkezetek elleni küzdelme negatív jelenségként értékelhető, hiszen a szövetkezeti mozgalom a kistermelőket is segítette, egyesítette volna az erőket. Más kérdés, hogy a kormányzat az uralkodó osztályok befolyását is biztosította a nagy szövetkezetekben, szövetkezeti vállalatokban, mivel az állam nagy részesedést vállalt az alaptőkék megteremtésében. A szövetkezeti mozgalom kibontakozása pozitív eredményeket hozott volna a kamara kerületében is. A debreceni kamara a hatósági tulajdonban levő, városi és községi üzemek ellen is küzdelmet folytatott az 1920-as években. A közüzemek egyenlőtlen versenyben voltak a kereskedelmi és ipari vállalatokkal, mivel a városok és községek a maguk nagy anyagi erejével, hitelével tartották fenn vállalataikat. Különösen Debrecen városnak voltak erős, nagy üzemei. A város a külföldi kölcsönből is támogatta a vállalatait. A kamara tiltakozott ez ellen 1925-ben. A kamara elvi álláspontja szerint a közszükségletek kielégítésére szükségesek a közüzemek, pl. a világítás, vízszolgáltatás, csatornázás terén. Azonban a nyereségre irányuló üzemek létesítése nem a városok és községek feladata, mivel ezek a polgárok vállalataival versenyeznek. A közüzemek túltengése a magánvállalatokat gyengítette. A szanálási válság idején különösen romboló a városi üzemek versenye a kisebb tőkével, hitellel rendelkező magánvállalatokkal szemben. A kamara kérte a városi tanácsot, hogy az üzemek visszafejlesztése iránt intézkedjék. Debrecen város azonban mégis megszavazta a városi üzemek támogatását, tehát a versenyt még erősítette. A kamara az 1925. július 30-i közgyűlésen a városi és községi üzemek visszafejlesztése és beszüntetése érdekében a többi kamarát is együttes akcióra hívta fel.32 1927 júliusában ismét a kamarák egységes fellépését szükségesnek tartotta a közgyűlés a hatósági üzemek túltengése ellen, majd 1928 júniusában is a legerélyesebb akciót sürgette. 1929-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hívta fel közös munkára a kamarákat a közüzemek felülvizsgálatára, mely munkában a debreceni kamara is részt kívánt venni.33 Ügy látszik, hogy e téren a kamarák kevés eredményt értek el, hiszen még csak a közös fellépést tervezték. Az általam vizsgált néhány témakör azt mutatja, hogy a debreceni 30 Uo. 28/1926. sz. 31 Uo. 43/1926. sz. 32 Uo. 108/1925. sz. 33 Uo. 75/1927., 18/1928., 33/1929. sz. 89
