A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929
kedtek. A kamara elnöksége a pénzügyminiszterhez írt felterjesztésében kifejtette, hogy vámpótlék felemelése az egész ipari termelésre bénító hatást gyakorolt. Egyes ipari félgyártmányok, kellékek, valamint az országban nem termelt fontos cikkek vámpótlékának a felfüggesztését kérték. A jegyzékben többek között szén, finom vaslemez, vashuzal, vasáruk, géprészek, árammérő óra, szerelési cikkek, nyers- és gépolaj, üvegáru, faanyag, cérna, szalag- és bélésanyag, szövetek, ruhaneműek szerepeltek. A kereskedelemügyi minisztert is kérték az 1920. július 15-i felterjesztés támogatására. A Vámpolitikai Központ levele szerint a vámok felfüggesztését csak kevés árura lehetett remélni, a minisztérium intézkedéséről azonban nincs adatunk.8 Az 1920-as években, az új világgazdasági feltételek között a magyar gazdaság struktúraváltozására lett volna szükség. Az iparban ez a korábbi szerkezet átalakítását igényelte. Ismeretes, hogy a dualizmus korában vezető élelmiszeripar egyes ágai, különösen a malomipar komoly válsággal küzdött. A visszaesés ellensúlyozására lehetőség volt, a meglevő mezőgazdasági nyersanyagbázisra támaszkodva, új, modern ágazatok kifejlesztésére és felfuttatására. Ezek közé tartozott pl. a hús-, tejipar, konzervgyár- tás. Ennek tudatában érdemes kissé részletesebben áttekinteni a kamara állásfoglalásait a kerület húsiparával kapcsolatban. A kamara támogatta a debreceni hentesiparosok kérelmét 1922. januárjában, hogy a húsipari termékek kivitelét a földművelésügyi miniszter engedélyezze és ezzel kapcsolatban az élőállat behozatalt intenzívebbé tegyék. A hentesiparosok szakosztálya a kérelmet a hentesek, különösen a kisebb húsiparosok nehéz helyzetével indokolta.9 A szakosztály 1922. októberében ismét kérte, hogy 1922. novembertől 1923. február végéig 8—10 vagon hentesáru kivitelét engedélyezzék. A kamara a közélelmezési miniszternek kifejtette, hogy a kivitel nagy valutáris érdeke miatt arról nem lehet lemondani. Az ország export lehetőségei közé elsősorban az állatkivitel és a húsipari termékek kivitele tartozott, mivel a rossz termés miatt nagy takarmányhiány állt elő. A kiviteli politikában azonban nem volt határozott irányvonal: a kiviteli valutáris érdek, a termelés és a fogyasztás érdeke váltakozva került előtérbe, s aszerint engedélyezték, vagy tiltották a kivitelt. Legutóbb az élőállat-kivitel újra megindult, azonban a sertéskivitelt és a sertéshúsáruk kivitelét nem engedélyezték. A sertéskereskedők és a hentesiparosok továbbra is a megcsökkent belföldi fogyasztásra voltak utalva, ami a békeévek forgalmához képest nagyon jelentéktelen volt. A debreceni hentesek és készítményeik külföldön nagyon ismertek, főleg csehszlovák és román területen. Amikor a hentesáruk exportját megakadályozták, ennek a sertéstenyésztés és a hentesipar visszafejlődése volt az eredménye. A kamara pénzügyi, termelési és fogyasztási szempontból vizsgálva az engedélyezést, az exportot javasolta, mivel a belső fogyasztás a debreceni hentesiparosok kapacitásának igen csekély részét tudta csak lekötni. Kb. 200 hentes kérte az exportengedélyt.10 1923 októberében a kamara elnöksége ismét felterjesztette a közélelmezési miniszterhez a debreceni hentesiparosok szakosztályának a kérelmét hentesipari termékek kivitelének engedélyezése végett. Az engedélyt 8 HBmL IX. 201/b. I. 1126/1920. sz. 9 Uo. I. 223/1922. sz. 10 Uo. I. 175&'1923. sz„ 12 425/1922. sz. 82
