A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara gazdaságpolitikájának néhány kérdése 1919-1929
ről beszerzendő nyersanyagok behozatalának felszabadítása érdekében intézkedjék.4 A kereskedelemügyi miniszter leiratában közölte, hogy már intézkedett több anyagra vonatkozó forgalmi korlátozás megszüntetésére, s így a kisiparosoknak szükséges anyagok túlnyomó többsége már szabad forgalomban volt. A külföldi nyersanyagok nagyrészt szabadlistán voltak, s azokat külön engedély nélkül is behozhatták. Inkább csak a fényűzési cikkek nyersanyagának a behozatalához kell engedély. Á leiratra az újabb kamarai határozat 1921. május 9-én megállapította, hogy a nyersanyagbehozatalnál sérelmek érték az iparosok érdekeit, mivel teljesen egyes központi szervek kényének voltak kiszolgáltatva. A közgyűlési határozatot azonban irattárba tették.5 1921 nyarán ugyanis a külkereskedelmi politika megváltozott. Az 1920. dec. 16-i kamarai közgyűlés a szabadkereskedelem visszaállításával is foglalkozott. Az elnöki tanács előterjesztésében megállapította, hogy a kereskedelmi korlátozások miatt az ország gazdasági válsága fokozódni fog, amellett a hazai kereskedelem kimarad a kelet és nyugat árucseréjének közvetítéséből, amelyre pedig a földrajzi helyzet hivatottá tette. A közgyűlési határozat a kereskedelmi korlátozások megszüntetését, valamint a bel- és külkereskedelem szabadságának a helyreállítását kérte a kereskedelemügyi minisztertől. A határozat alapján készített felterjesztésben a kényszerforgalmi hivatalok, szállítási korlátozások, az árvizsgáló bizottságok megszüntetését kérték. A külkereskedelmet is szabadkereskedelmi alapon javasolták lebonyolítani. A kereskedelemügyi miniszter közölte, hogy a belkereskedelmi korlátozások csak egyes elsőrendű közszükségleti cikkekre és mezőgazdasági termékekre álltak fenn. A külkereskedelemre megjegyezte, hogy az európai államok nem szabadkereskedelmi alapon álltak, s különösen vonatkozott ez a szomszédos államokra. A behozatali szabadlajstrom bővítését azonban az ipari érdekeltség ellenezte, mert a fokozódó árubehozatal kedvezőtlenné vált az ipari termelés érdekeire. A tranzitforgalmat az ún. vámelőjegyzési szabadraktárak segítették elő.6 A háború utáni években Magyarországon gyakorlatilag nem alkalmazták a behozatali tilalmakat. Azonban a környező államok egyre inkább a protekcionista elzárkózás politikáját követték, ezzel akarták a gazdasági önállósulást megvalósítani. Magyarország is törekedett az önálló gazdaság megteremtésére, s ennek érdekében a Bethlen-kormány 1921. július 15-én radikálisan kiterjesztette a behozatali tilalmi rendelkezéseket. Különösen a késztermékek importját korlátozták, a nyersanyagokét nem akadályozták.7 A tilalmak alkalmazása a kereskedelmi kapcsolatokat szinte lehetetlenné tette a későbbi években. A tilalmak helyett 1925-től az önálló vámtarifát alkalmazták. A külkereskedelmet a kezdeti időszakban adminisztratív tilalmak helyett főként gazdasági eszközökkel korlátozták. 1920. május 20-án jelent meg a kormány 4120/1920. M. E. sz. rendelete, mely a bankjegyfizetésnél lerovandó vámpótlékot 1900%-ra emelte, s ezzel a vámok húszszorosra növe4 Uo. I. 737/1921., sz., 7222/1920., 1694/1921. sz., 36/1920. kgy. sz. 5 Uo. I. 737/1921. sz. 3238/1921. sz., 31/1921. kgy. sz. 6 Uo. I. 1437/1921. sz. 7223(1920. sz., 38/1920. kgy. sz., 3843/1921. sz 7 Berend T. I.—Szuhay M.: A tőkés gazdaság története... i. m. 207—208. old. 81
