A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Tímár Lajos: A debreceni értelmiség a két világháború között
pénzügyi támogatásban részesített néhány debreceni lapot, „a keresztény nemzeti szellem erősítése érdekében.”15 * 1940-ben a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője a főispánhoz írt bizalmas levelében közli; „felhatalmazlak arra, hogy a; szóbanforgó részvénytársaság (a Debreceni Újságról van szó) részvénytöbbségét legjobb belátásmód szerint megszerezd, azzal a megszorítással, hogy a részvénytöbbség a mindenkori kormányzat részére biztosíttassák.” A levél utal továbbá arra, hogy a kormány már a 20-as évektől támogatta a jobboldali Hajdúföld c. újságot a célból, hogy „ezen anyagi támogatással kormányt nem támogató sajtót letörje.”13 A városi tisztviselő réteg haladó szárnya a 20-as évek végén Vásáry polgármester vezetésével a korszerű városigazgatás módszereit kívánta bevezetni (Vásáry a Városok Világszövetsége meghívására az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában tanulmányozta az ottani városigazgatási módszereket). Vásáry bukása után az országos szintő politikai jobbrato- lódással összekapcsolva a liberális, modernizálásra törekvő várospolitika képviselői háttérbe szorultak. 1939-ben a főispán ,a, régi Baltazár-féle szabadkőműves irányzatból ittmaradt töredék”-ről tesz említést egy levélben. Az államhatalmi szervek egyre merevebben behatárolták a városigazgatás kereit. Jellemző, hogy a polgármesternek még kimondott gazdasági természetű kérdésekben is a belügyminiszterhez kellett fordulnia. Az 1920—41 közötti időszakban a leggyorsabban a közszolgálati és szabadfoglalkozású értelmiségiek száma nőtt. Az 1920. évit 100%-nak véve 1930-ra 119,8, 1941-re pedig már 168,6%-ra nőtt arányuk. Mivel azonban a keresők száma az értelmiségi területeken ennél jóval gyorsabban nőtt, 1941-re közel 3-szorosára, így a közszolgálati és szabadfoglalkozású területeken az értelmiség aránya csökkent az 1920. évi 68,9%-ról 1940-re 49,2%-ra. Az ipar területén dolgozó értelmiség száma 1920-hoz viszonyítva 1930-ra 171,5%-ra nőtt, majd 1941-re 142,6%-ra csökkent. Tehát a gazdasági válság hatását e területen még 1941-re sem heverte ki az ipar.17 1928-ban 109, 1940-ben már csak 44 mérnök dolgozott a városban. 1940- ben a mérnökök jórésze a közgiazgatásban dolgozott, s csupán 18 fő dolgozott az iparban.18 A debreceni értelmiség legjellegzetesebb rétegének a jogászságot, ezen belül az ügyvédeket és ügyészeket tekinthetjük. A korszakban az értelmiségnek mintegy 40%-át tették ki. Egy szűk rétegük jelegzetes elemét alkotta a város uralkodó elitjének. A közigazgatási tisztviselő rétegen belül a jogászság jelentős szerepet játszott az uralkodó rétegek számára kívánatos szemléletmódok és értékelvek terjesztésében. A Debreceni Képeskalendárium — mely a város vezető rétegének volt a lapja — a következő értékelveket hangsúlyozta: „nobilis egyéniség, izzó fajszeretet, keresztény nemzeti érzés és keményveretű kötelességérzet.”19 A város 1921-ben beiktatott főispánja (szintén jogi végzettségű) szerint a kívánatos értékelvek a következők: „a demagógia elnémítása, a politikai és nyilvános élet hangjának és modorának tárgyilagos finomsága, a tekintélyek tisztelete 15 HBmL. IV. B. 901/a. — 1926 IG HBmL. IV. B. 901j a. — 1940 17 Debreceni címtár. 1940., ill. Kovács I.: i. m. 114. old. 18 Debreceni címtár. 1928., Ш. Debreceni címtár 1940. adatai alapján. 19 DKK 1921. 6. old. 69
