A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Varga J. János: A Tiszántúl felszabadítása a török uralom alól

kibontakoztak a következő években egy Habsburg szervezésű és európai méretű vállalkozás körvonalai: a kontinens csaknem valamennyi országa elküldte katonáit Magyarországra — még ha egyesek csők önkénteseket is —, hogy azt a magyarokkal együtt visszahódítsák Európa számára.

Nem kétséges, hogy Magyarország visszafoglalása azoknak a politikai folyamatoknak az eredménye volt, amelyek a westfaliai béke által teremtett új európai erőviszonyokból következtek. Magyarországot mindez szorosan hozzákapcsolta az összeurópai fejlődéshez, ugyanakkor maga is a hatalmi törekvések egyik tényezője lett. 1683. szeptember 12-e után a török hadsereg egymás után szenvedte el vereségeit, mígnem békekötésre kényszerült. Az 1699-es karlócai, majd az 1718-as pozsareváci béke új korszak kezdetét jelentette hazánk történelmében: a területileg egységes, az 1541 előtti határokkal rendelkező Magyarország létrejöttét, ugyanakkor a Habsburg hatalom berendezkedését.

***

Térjünk azonban vissza a frissen alakult Szent Ligához, annak is kelet- közép-európai érdekeltségű tagjához, a Habsburg birodalomhoz. Bécsben akkorra a háborús párt kerekedik felül, s Lotharingiai Károly herceg, fővezér 1683—1684-ben learatja első magyarországi sikereit Párkány, Esztergom, Visegrád és Vác elfoglalásával, sőt 1685. augusztus 19-én már Érsekújvárba is bevonulnak a szövetséges csapatok.

Az ostromnál korábban zavart keltő Ibrahim budai pasa ekkor Vác környékén tartózkodik. Érsekújvár elestének és Károly herceg csapatainak közeledtére azonban gyorsan délnek fordul, s Belgrád felé indul. Kihasználva a török sereg elvonulását Mercy és Heisler tábornok merész vállalkozásba kezd: 1685. október 12-én megszállják a töröktől elhagyott szolnoki várat, majd Eger rövid és sikretelen ostroma után átkelve a Tiszán elfoglalják Szentmiklóst és Szarvast. Novemberben már Gyula környékén járnak, de a jól védett vár ostromára nem vállalkoznak, inkább csak riadalmat keltenek száguldozó magyar huszárjaikkal.1 A két generális serege ekkor egészül ki a Thökölytől átállt kuruc csapatokkal.

Ezekben a hetekben omlott össze Thököly felső-magyarországi fejedelemsége. Schulz generális sorra aratta győzelmeit: szeptember 11-én Eperjes, 29-én Tokaj kapitulált, majd Ónod, Szerencs és a Felső-Tiszavidék várai, köztük Kálló és Kisvárda kerültek a császári-királyi csapatok kezére. Thököly bukása október 15-én vált teljessé, amikor Ibrahim pasa parancsára Váradon elfogták. Katonái látva a török álnokságát és a császári fegyvereknek két éve tartó sikereit, Kassát is átadva tömegesen csatlakoztak a szövetségesekhez.

Thököly egykori katonái már tevékenyen részt vettek a tiszántúli hadműveletekben, s ott voltak Szolnok, Szentmiklós és Szarvas visszavételénél. Sőt, 1685. december 6-án — a tiszántúli villámháború méltó befejezéseként — Petneházy Dávid, volt kuruc főtiszt katonái Arad várát is elfoglalják.2

1 Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 75—76. old.

2 Acsády Ignác: Magyarország története I. Lipót és I. József korában. Bp. 1898.

439. old. — Szeretniei Samu: Hódmezővásárhely története III. kötet. Hódmezővásárhely, 1907. 168—170. old. — Sugár I.: 1. m. 76. old.

old.

6