A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődés Hajdúnánáson a felszabadulás előtt
éveiben pedig jószerint csak a kormánypárt létezett, s csekély bázissal a Szálasi-féle Nyilaskeresztes Párt. A háborúpártiság, németbarátság a kormánypárton kívül néhány olyan egyesületre volt jellemző, mint pl. az Űri Kaszinó, a helyi Baross-Szövetség, a Keresztény Gazdasági Egyesület. Az is tény, hogy a legalitásból kizárt baloldali mozgalom szintén az egyesületek, pontosabban olvasókörök (Kossuth, Bocskai) kereteiben fejthetett ki kapcsolatteremtő, önmagát megőrző, a későbbi időkre átmentő tevékenységet. Hajdúnánáson a hajdú származás a népi műveltség elemeit nagymértékben meghatározta. Alkatuk, magabiztos, bátor mentalitásuk (vö! ellenzékiség, tiltott mozgalmakban való részvétel) e közös múltra is visszavezethető. Amennyire gazdag a folklórjuk, annyira szegényesnek nevezhető meseviláguk. ,,A mesét, mint nem igaz történetet megvetik, komolytalannak tartják. Ez a szemléletmód szoros összeköttetésben áll a hajdú etnikummal; a reális, puritán szemlélettel”.5 Szokásaik nagy része egyházi eredeztetésű. Az újesztendő köszöntése, a reformáció emlékünnepének megtartása, a karácsony és a húsvét erős hagyományrendszere (betlehemezés, kántálás, lo- csolkodás, tojásfestés), a farsang megtartása mind-mind részét képezték az emberek életének. A függetlenségi magatartásra, a Kossuth kultuszra 1848. március 15-nek a megünneplése nemcsak iskolai szünetet jelentett. Minden alkalommal a Kossuth-szobornál szavalat volt, este pedig minden olvasókörben közös vacsorát tartottak.6 Kossuth halálakor rendkívüli közgyűlést tartott a város. Elhatározták, hogy emlékére jótékony célú alapítványt létesítenek. A mulatságokat szüneteltették, gyászistentiszteletet tartottak, s a temetésre Csohány László polgármeser elnökletével küdöttséget menesztettek. A Kossuth szobor helyét a városházával szembeni piacra tervezték. Tartottak Rákóczi ünnepélyeket (1903-ban pl. zarándoklatot szerveztek sírjához, de nem sikerült megvalósítani. Gyűjtöttek pénzt a Magyar Tudományos Akadémiának (1922-ben évi 1000 korona küldéséről döntöttek), a Népnevelési Egyesületnek, Vörösmarty, Damjanich és Bocskai szobrának felállítására. A Bocskai-kultusz természetszerűleg mindig erős maradt a városban. A város intézményeinek fejlesztését mindig igyekeztek szem előtt tartani, ám ennek egyik fedezete a fogyasztási adók emelése volt. Postahivatalt 1859-től, távírót 1882-től, távbeszélő központot 1887-től működtettek. A rádiózás az 1920-as évektől terjedt el, s a negyvenes évek elejéig elérte az 1000 előfizetőt, ami viszont negyvenre csökkent a háború végére. Hajdúnánáson az első olvasókör 1840-ben alakult meg (olvasóegylet), s 1848-ban Olvasótársulat néven működött, ekkor már tagdíjat szedett. A kezdeti szűkkörű tagságot többen követték. Legjelentősebbé az 1871-ben megalakult Függetlenségi Olvasókör vált, amely a századvégre már saját székházzal és 200 fős tagsággal rendelkezett. Egy nagyterem, olvasószoba, biliárdszoba, könyvtár volt a székházban. A könyvtárban 488 kötetet, nyolc napilapot, egy szépirodalmi folyóiratot és egy élclapot találhatott 1900-ban az olvasó. Az olvasókörök létrejötte mind szélesebb tömegbázist teremtett, s olvasással, ismeretterjesztő előadásokkal, színjátszással és egyéb rendezvényekkel szolgálták a művelődést. 5 Dankó Imre: Néphagyomány i. m. 363. old. 6 Uo. 364. old. 55
