A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődés Hajdúnánáson a felszabadulás előtt

ján gyorsult meg, városunkban ezt jelzi olvasókörök, egyletek, a kaszinók létrejötte.

Hajdúnánáson is partikulája volt a debreceni Kollégiumnak, valamivel később kezdte munkáját mint a böszörményi. A lakosság áldozatkészsége, teherviselése, az egyházi támogatás, s főképpen Soós Gábor hagyatéka lett aztán az iskola továbbfejlődésének az alapja. A gimnázium kiváló tanárai gyakran publikáltak és sokan kapcsolódtak be közülük a népművelésbe, hírlapszerkesztésbe, ismeretterjesztő előadások tartásába. Már említettük, hogy különösen a népélet- néphagyomány kutatása terén végzett kiváló munkát Igmándy József és Molnár József, de nagy hatású tanáregyéniségek voltak még pl. Tóth Lajos, Tóth Sándor, Kalapos Sándor, Kelemen Sándor, Szilágyi László, Igmándy Zoltán, Makláry Lajos, Horkay László és Nikodémusz János.

1906-ban az addigi algimnáziumot főgimnáziummá alakították át, s ezzel a középfokú oktatás méltó fejlődése indulhatott. A katolikusoknak 1863- tól, az izraelitáknak 1877-től nyílt iskola, s 1886-tól beindult az iparos-kereskedő tanonciskola is. A XX. század elejére hét iskolaépületben huszonkét tanteremben folyik a tanítás. Az 1909/10-es tanévben a református elemi népiskolába 1562 fő, a katolikus elemi népiskolába 70—80 fő, az izraelitákéba 100—110 fő, a tanonciskolába 70—80 fő és a gimnáziumba 150—160 fő járt.2 A tanyai iskolák szervezését a két világháború közötti időszakban kezdték el, Tedejen, Balázsteleken és a Magi-teleken 1927-ben, majd a Nyicki-réten. Vándoriskolaként alakult meg a Puszta I. 1938-ban és a Vi- di-földi 1940-ben. A fejlesztésre szüksége is volt a városnak, hiszen az 1920-as népszámlálás a 17 085 fős összlakosságból 12 923 tizenkét éven felülit talált, akik közül 2769 analfabéta.3 Még e század elején tervezték gazdasági ismétlő iskola, a harmincas években pedig gazdasági népiskola létrehozását (utóbbihoz sok jelentkező lett volna, csak a pénz hiányzott). Hajdúnánás4 hagyományai az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc utáni időszakban az abszolutizmussal szembeni ellenzékiséget juttatták érvényre. A későbbiekben a függetlenségiek társadalmi erejét a nemesi származású középbirtokos réteg és a nagyrészt belőlük kikerülő helyi értelmiség adta, de ezt növelték az egyházi tradíciók is. A pártszervezkedésnek keretét a Hajdúnánási Polgári Olvasókör, aztán a Hajdúnánási Független Olvasókör és az Iparos Olvasókör jelentette, majd 1889-től szinte kizárólagosan a Függetlenségi Olvasókör.

A választások, noha élesedő harcokban (Is. 1887, 1892) rendre a függetlenségiek győzelmét hozták. A századfordulóra Hajdúnánáson is kialakultak a polgári kori politikai élet szervezetei és társszervezetei.

Az agrárproletárok és az ipari munkásság szervezkedését szakegyletek alakulása, bérmozgalmak, sztrájkok létrejötte jelzi.

A két világháború közötti időszakban nacionalista célú egyesületek sora alakult. 1922-től az Egységes Párt uralta a politikai életet, ellenzéki és egyéb munkásmegmozdulásokra alig jutott lehetőség. A II. világháború

2 Bajkó M.; i. m. 349. old.

3 „Éhe Kenyérnek, éhe a Szónak, éhe a Szépnek...” Az iskolán kívüli népművelés a munkások és parasztok körében a két világháború között Hajdú-Bihar megyében. (Szerk.: Gazdag István) Debrecen, 1978. HBmLK. 11. sz. 101. old.

4 A politikai viszonyok ismertetését adja Fehér András tanulmánya a monográfiában „A tőkés rendszer érdekharca” címmel a 291—332. oldalig.

54