A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Pásti Judit: Tagosítás Konyáron a XX. század elején
eladással, vagy örökléssel a földbirtok csak tovább tagolódik.21 A konyári tehetősebb parasztbirtokosok véleménye csendül ki az alábbi sorokból: „mert míg egyrészről a tagosítás útján elérhető consolidált birtokviszonyok a nemzeti közgazdasági önállóságnak alapkövét képezik, másrészt a magán- tulajdon szentségét is jobban biztosítja az az által teremtett birtokállapot, mint az örökös mesgyeigazgatási és sommás visszahelyezési perekre alkalmat szolgáltató nyomásos gazdálkodási rendszer.”22 Ügy vélték, hogy a ta- gosítatlan határ idézte elő a községben a birtokos parasztság nagymérvű eladósodását, hiszen az eldarabolt parcellák okozták a föld értéktelenségét és a tulajdonosok alacsony hitelképességét.23 Végül a tagosítást igenlők kerültek fölénybe, tehát a módosabb parasztbirtokosok. A tagosítást kérelmével Fajzi János parasztbirtokos indította el 1909 augusztusában. A debreceni királyi törvényszék a kérelmet felterjesztette a földmívelésügyi miniszterhez.24 A magyar királyi földmívelésügyi miniszter 1909 novemberében a konyári tagosítást hasznosnak és célszerűnek ítélte meg, s a község teljes határát tagosítandónak határozta meg. „Hasznos, mert a birtokok úgy el vannak darabolva, hogy azok gazdaságosan már alig használhatók ki, mert a mai nyomásos gazdálkodás mellett a lakosság a belterjesebb gazdálkodásra át nem térhet, pedig a község jómódú és értelmes lakossága erre már megérett; hasznos továbbá, mert az alább javasolt művelési ág változtatások révén a lakosság egyrészt szántó művelésre igen alkalmas új területek használatába fog jutni, másrészt a közlegelő területébe olyan területek lesznek bevonhatók, melyek rendeltetésüknek a kicserélendő eddigi legelőnél jobban meg fognak felelni. Célszerűen keresztülvihető a tagosítás, mert ha bár az egyes dűlők minősége között nagy eltérések is vannak, általában az egész határ alkalmas a tagosításra. A létező minőségbeli eltérések egyébiránt annál is inkább kiegyenlítendők lesznek, mert a javasolt művelési ág változtatás kapcsán a határnak ép azon része fog közterület czéljaira elvonatni, amely az osztályozást és becslést, valamint az elhelyezkedést is leginkább megnehezítette volna.”25 A birtokrendezésbe viszont nem vonható be a miniszteri határozat alapján a község teljes belsősége, az Eszterházy herceg 980 holdas majorsági birtoka, melyet a lakosság megvásárolt, s rajta „szabad gazdálkodást” folytat. Nem vonható be a tagosításba a község egész belsősége, a tulajdonosok beleegyezése hiányában az öreg és az új szőlőskert. A miniszter úgy ítélte meg, hogy a közlegelő területének megnagyobbítása nem célszerű, nagysága elegendő a legeltetési igény ellátásához, sőt területének egy része úgy talajánál, mint a község belsőségéhez való közelsége miatt állandó mező- gazdasági, kerti művelésre kiválóan alkalmas. A gazdasági célszerűség szempontjából a tagosítás végrehajtása a következőképpen indokolt: a szántó — amennyiben ez lehetséges — a rét illetményekkel együtt egy tagban hasítandó ki; a jelenlegi kenderföldek és a közlegelőnek kicserélés21 Uo. IX. 905/3—P. 20 941/1909. sz. Konyár, 1909. augusztus 23. Fajzi János Konyári birtokos kérelme Darányi Ignác földmívelésügyi miniszterhez. Továbbá: Molnár Gy.: i. m. 112. old. 22 HBmL. VII. 2/b. 91. cs. IX .905/3—P.20941/1909. sz. 23 Uo. 24 Uo. 25 Uo. 46
