A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Pásti Judit: Tagosítás Konyáron a XX. század elején
re szánt része, melyek tehát a község belsőségéhez közel esnek, birtokarány szerint adandók ki. A kisebb szikes foltok a község, mint erkölcsi testület illetményébe adandók. A részben már meglevő vízrendezések tökéletesítendők és a vízlevezető árkok közterületként kihasítandók. Gondoskodni kell megfelelő úthálózatról, valamint a közlegelőkhöz vezető marhahajtó utak kiszakításáról.2e Ezzel lényegében a tagosítási eljárás közigazgatási része le is zárult, s a bírói eljárás megkezdődhetett, mivel a földmívelésügyi miniszter a tagosítást hasznosnak és célszerűen keresztülvihetőnek találta. A törvény értelmében a tagosítás elrendeléséhez elegendő volt tehát az, ha a megengedési tárgyaláson a tagosítást igenlők birtoka a tagosítandó területek egynegyedét alkották. Táborukat szaporították az állami, törvényhatósági és községi vagyon, a közintézetek, a közalapítványi javak, a gyámság és gondnokság alatt levők, a szavazáson részt nem vevők birtokai, nem rendezett úrbéri haszonvételű erdők, legelők, nádasok és egyéb arányosítás alá tartozó területek.26 27 A megengedhetőségi tárgyalásra 1910 tavaszán került sor, s az a következő eredménnyel zárult:28 Tagosítandó terület: Igennel szavazók birtoka: Nemmel szavazók birtoka: Meg nem jelentek birtoka: Közvagyoni birtok 5812 kát. hold 2148 kát. hold 2439 kát. hold 760 kát. hold 463 kát. hold 246 négyszögöl 905 négyszögöl 1136 négyszögöl 1347 négyszögöl 58 négyszögöl Területileg az „igenlők” birtoknagysága jóval meghaladta az egynegyed részt. A területszámot minden bizonnyal növelte a közbirtokosság tulajdonát képező közlegelő is, hiszen még az év elején, januárban tartott köz- birtokossági testületi ülésen egyhangúlag a tagosítás mellett szavaztak.29 Ez azért is érdekes momentum, mert nem sokkal a földmívelésügyi miniszteri határozat megjelenése után 1909 decemberében kérdésként merült fel a közlegelő tagosítandó területkénti felvétele. E kérdésben 1910 márciusában a debreceni királyi törvényszék úgy döntött, hogy a közlegelő tagosítandó területek közé számítandó. Egyébként is nem változtatná meg a szavazás kimenetelét még abban az esetben sem, ha nem a tagosítást igenlők birtokát növelné, hiszen a szavazáshoz a törvény kívánta egynegyed résznyi birtoknagyság e terület nélkül is biztosítva van.30 A legeltetési rend eddig érvényben levő íratlan szabályai módosításáért folyamodtak a község szegényebb gazdái. Azt kérték a közbirtokosságtól, hogy „ ... a közlegelőhöz való jog akként osztassék meg, hogy minden ház után adassék egy-egy hold legelői jog.” Biztosították a közbirtokosságot, hogy kérésükkel nem követelőleg lépnek fel, s meg vannak győződve arról, 26 Uo. 27 Magyarországi birtokrendezés i. m. 9. old. 28 HBmL VII. 2/b. 91. cs. — 4284/1910. sz. és 5042/1912. — P. sz. Kis eltéréssel hasonló eredményeket összesít Simoni f у E.: i. m. 254. old. 29 HBmL. VII, 2/b. 91. cs. 5012/1910. sz. 30 Uo. 5042/1910. — P. Debrecen, 1910. márc. 23. 47
