A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Pásti Judit: Tagosítás Konyáron a XX. század elején

indíttatáson nil, a mezőgazdasági irodalomban sokat és sokak által hangoztatott racionális gazdálkodás húzódott. A nyomáskényszer terhe alatt szabad gazdálkodást folytatni rendkívül nehéz volt, a telkek szétaprózottsága folytán a munkaerő, a vetőmag, a munkaidő, a megművelés sokszorosára hatványozódott, a határvonalak szabálytalansága miatt a mesgye- perek, jogi viták gyakoriak voltak. Ugyanakkor a fejlett gépi technika és termelési mód vívmányait nem igen élvezheti a tagosítatlan gazda.6

A dualizmus korszakának utolsó éveiben nagy lendületet adott a tago- sítási munkálatoknak az 1908-ban megjelent 1908: XXXIX. t. c., mely a birtokrendezést, különösen az úrbéri elkülönítést, arányosítást és tagosítást tárgyazó 1836: VI., X., XII.; 1840: VII., XXX., XXXI. és 1871: Lili. törvénycikkek módosításáról és kiegészítéséről rendelkezett. A törvénycikkhez kiegészítésként még ez évben, majd 1909. folyamán több miniszteri rendelet jelent meg.7

Az 1908. évi törvénycikkben foglaltak szerint a tagosítási eljárásnak két egymástól jól elkülöníthető szakaszát különböztetjük meg. Az első szakasz a közigazgatási, a második a bírói eljárást foglalja magában. A közigazgatási eljárás során a tagosítást a területileg illetékes törvényszéknél bármelyik érdekelt birtokos kezdeményezhette. A törvényszék a kérelmet felterjesztette a földmívelésügyi miniszterhez. Amennyiben a földmívelésügyi miniszter a tagosítás iránti kérelmet az állandó gazdasági szakbizottság meghallgatása után tárgyalhatónak ítélte meg, a községekbe egy műszaki és gazdasági szakemberekből álló bizottságot küldött ki. A bizottság állás- foglalása után határozott a miniszter az illető község tagosításáról.8 A tagosítási munkálatoknál a bírói eljárás csak abban az esetben indult meg, ha a tagosítást a földmívelésügyi miniszter a gazdasági szakbizottság véleménye alapján a községre nézve hasznosnak és célszerűen keresztülvihető- nek tartotta, valamint a tagosítást igenlők birtoka a tagosítandó területek negyed részét alkotják. Amennyiben a földmívelésügyi miniszter nem mondta ki az illető község hasznos és célszerűen keresztülvihető tagosítását, ilyenkor az igenlők birtokának a tagosítandó területek fele részét kell

6 Uo. 212—213. old. Továbbá Helle László: A tagosítás. Bp. 1928. A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazaságtudományi Kar Közigazgatási Intézetének kiadványai. III. Mezőgazdaságpolitika — és Mezőgazdasági Közigazgatás. 19—20. old. és Ozoróczy E.—Tátray I.—Kovách E.: i. m. 12. old.

7 A tagosítást tárgyaló rendeletek közül legjelentősebbek az igazságügyminiszter 10/ 1909. I. M. rendelete: az 1908: XXXIX. t. c. 8. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott rendeleteknek, életbeléptetése és az azzal kapcsolatos átmeneti intézkedések tárgyában. A földmívelésügyi és igazságügyi minisztereknek a 20/1909. I. M. számú rendelete intézkedett a tagosítás hasznossága és célszerű keresztülvitele tárgyában hozandó határozatokról, szakbizottságokról, szakértőkről az arányosítás után közösen maradó erdők és legelők átcsatolásáról és a közlegelők felosztásáról. Megemlítendő még az igazságügyminiszternek 30/1909. I. M. számú rendelete, mely az 1908: XXXIX. t. c. hatályossága alapján a birtokrendezési, különös tekintettel az úrbéri elkülönítési, arányosítási és tagosítási ügyekben követendő eljárás tárgyában hozatott.

8 Magyarországi birtokrendezés. (Továbbiakban: Magyarországi birtokrendezés). Az

1908: XXXIX. t. c. hatályosságának területén birtokrendezési, különösén úrbéri elkülönítési, arányosítási és tagosítási ügyekben érvényben levő összes jogszabályok A M. Kir. Igazságügyminiszter megbízásából összeállították, bevezetéssel, iratmintákkal és jegyzetekkel ellátták dr. Sebess Dénes és dr. Bőrösök Andor.-. Bp. 1909. 6—7. old. . , :

42