A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Filep Tibor: Író a forradalomban
lálni határozott állásfoglalást részéről a Függetlenségi Nyilatkozat ellen. Később viszont ezt írja: „Az április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat, Budavárnak ostroma, olyan események, amelyeket meg nem történné tenni jó volna.”23 Hírlapírói tevékenysége a Békepárt azon vonalával egyeztethető, amely nem azonosítja magát a Függetlenségi Nyilatkozattal, de a végleges megoldást a Nyilatkozat esetleges visszavonásában s a Béccsel való kiegyezésben látja. Mi volt ebből a párt, s mi Jókai koncepciója? Alighanem elfogadhatta a Függetlenségi Nyilatkozatot, aktív fellépésre nem gondolt ellene, s a szabadságharc befejezését sikeres katonai akciók után a Függetlenségi Nyilatkozat alapján fogadta volna el. Szerkesztői tevékenysége békepárti. A Madarász ügybeni szerepére már utaltam, a kormány megalakulása körüli időkben, április végén az Esti Lapokban megjelenő cikkek a békepárti pozíciók megerősítését célozzák. Különösen figyelemre méltó az Esti Lapok állásfoglalása a kormányzói jogkörrel kapcsolatban, melynek éle Kossuth ellen irányul: „A kormányzásban a kormányzót csak erkölcsi súlya illeti, a parlament irányában a kezdeményezés direktívái a kormányt illetik.” Ugyanezért száll síkra egy másik cikkében is: „A Honvédelmi Bizottmány idejében a kormányzó ig- norálta a pártokat. . . vezette az ügyeket a parlamenten kívül és vezette a parlamentet magát... kevés ember szólalt meg a parlamentben, az erők szunnyadtak, a kitűnőségek elenyésztek, a miniszterek nem is formálhatták ki magukat... nem nőhetett nagyra senki.” Ezek, a nyilván Kossuth háttérbe szorítását jelző sorok összefüggésben vannak a trónfosztással. Az Esti Lapok, s Jókai soha nem lépett fel még burkoltan sem Kossuth ellen április 14-ig. Azt remélték, Kossuth el fogja fogadni előbb-utóbb politikai koncepciójukat, s azt is tudták, a szabadság- harc Kossuth nélkül csak ideig-óráig tarthatná magát. De mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Kossuth elutasítja a Békepárt politikáját, már burkolt formában felléptek ellene. Sikerült elérniük, hogy a baloldal emberei eltávolodjanak Kossuth mellől, s az új kormányban a Békepárt politikusai többségre tegyenek szert, s így politikájuk április 14-ével szembeni érvényesítésére törekedtek. Az Esti Lapok további számaiban sem találjuk meg az Ausztriával való szakítás gondolatát, sőt továbbra is ott lappang a megegyezés keresésének lehetősége. Május 2-án az új kormány elnöke, Szemere programbeszédében leszögezte: „A ministerium magát forradalmi kormánynak, respublicai irányúnak, démocratai irányúnak vallja.” Az Esti Lapok május 8-i és május 6-i számai pedig nyíltan a köztársasági államforma mellett foglalnak állást! Fordulat történt volna? Jókai az események hatása alatt elfogadja a trónfosztást, s lehetőséget lát a forradalom továbbvitelére? Alighanem taktikai kérdésről van itt szó. Szemere kormánya nem volt forradalmi kormány. Intézkedéseinek sora inkább a Békepárt felé mutat, s szembefordulást a radikálisokkal. Arról van szó, hogy Szemere, aki elvállalja a miniszterelnöki tisztséget, az adott szituációban a trón betöltésének kérdését 23 Jókai M.: A magyar nemzet története i. m_ II. köt 486. old. 36
