A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Forrás - Gazdag István: Bihar vármegye mezőgazdasága az első világháború előestéjén
A megyei mezőgazdasági termelése, különösen a nagybirtokokon belterjesnek, sokoldalúnak volt nevezhető. A gabonaneműek közül a búza (228 522 kh) és a tengeri (177 377 kh) vezetett. Az ipari növények sorát a kender és a dohány vezette. Jelentős területen termeltek burgonyát (13 600 kh), a takarmánynövényekből a zabosbükköny (26 300 kh), a tavaszi bükköny (13 000 kh), és a lóhere (11 000 kh) érdemel említést. A természetes rétek és legelők 310 000 kh-t foglalnak el. A vármegyében 169 szőlőművelő község volt. A gyümölcstermesztés és a konyhakertészet is magas színvonalon állt. Az állattenyésztés rangját a szarvasmarha, a sertés és a lótenyésztés biztosította. A megye nagy kiterjedésű volt. A vármegyéhez 1910-ben a következő járások tartoztak: belényesi, béli, berettyóújfalui, bi- harkeresztesi, cséffai, derecskéi, élesdi, érmihályfalvai, központi, magyar- csékei, margittai, nagyszalontai, sárréti, székelyhídi, tenkei és a vaskohi. A megyeszékhely: Nagyvárad thj. város volt. A megyében 489 települést tartottak nyilván.4 Röviden kívánok még szólni a minisztériumi kirendeltségek létrehozásáról. A földművelődési tárca különböző, a termeléshez kapcsolódó akciók lebonyolítására saját közigazgatási szervein és a községi elöljáróságokon kívül rendszerint igénybe vette a gazdasági egyesületeket, a falusi szövetkezeteket. Amikor azonban generális akciók lebonyolítására került sor különleges szervezet létrehozása vált indokolttá. 1897-ben az Észak-keleti Kárpátok népének egyesítésére, gazdasági akció lebonyolítására az általános közigazgatási hatóságoktól független miniszteri kirendeltséget szerveztek miniszteri biztos irányításával Szalyva (később Munkács) székhely- lyel.5 Ezt követte 1902-ben Marosvásárhely székhellyel a székelyföldi és 1902-ben Zsolna székhellyel a felvidéki tárcakirendeltség létesítése. Idővel szélesedett e kirendeltségek munkaköre: feladatuk a földművelésügyi kormányprogramnak a helyi viszonyokhoz alkalmazott végrehajtása lett. Működésük bevált, ami utóbb arra késztette a minisztériumot, hogy másutt is állítson fel hasonló kirendeltségeket. 1913-ban Temesvár és Nagyvárad, majd 1915-ben Kolozsvár székhellyel létre is hozott további hármat. Így a miniszteri kirendeltségek száma hatra, a körzetükbe tartozó vármegyéké pedig harmincegyre emelkedett. 1913-ban a miniszter a tárcához tartozó külső hivatalokat és szakközegeket az egységes vezetés érdekében az állomáshelyük szerint illetékes kirendeltség közvetlen felügylete al áhelyezte (4 670/1913. Ein. F. M. sz. rend.). Ezzel a miniszteri kirendeltségek középfokú szakhatóságokká léptette elő: földművelésügyi igazgatásunkban az eddig merev központosítottság helyett a dekoncentráció elve jutott érvényre. A nagyváradi kirendeltség beszámolójában kirajzolódik a tárca fejlesztési koncepciója. A kirendeltség a következőkben összegezte saját feladatát: „A kirendeltség feladatát képezi, hogy működési területének (Arad, Bihar és Szilágy megyék) gazdasági viszonyait, azoknak minden ágazatát állandóan figyelemmel kísérje, azok fejlesztését s a gazdaközönség anyagi és erkölcsi megerősödését a rendelkezésre álló hitel keretei között minden lehető módon előmozdítsa: 4 Bihar vármegye községei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke. Bp. 1910. 5 A földművelődésügyi szakigazgatás története 1867—1948. (Szerk.: Pataky Ernő). Bp. 1970. 81. old. 178
