A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Műhely - C. Harrach Erzsébet: A levéltárak és a számítástechnika

c) A tervezési szokások, metodikák éppúgy irányt szabtak feldolgozási elképzeléseinknek, mint az előbb említett szempontok.

A Budapest Főváros Levéltárban jelenleg alkalmazott rendszer részletes ismertetése helyett a Nemzetközi Levéltári Tanács (ICA) kezdeményezéseiről kívánok szólni. A szervezet keretében létrejött az Építészeti forrásokkal foglalkozó munkacsoport, amely első megbeszélését 1982. májusában Párizsban tartotta. A munkacsoportba meghívták a BFL-t is, az itt folyó munkák miatt.® A megbeszélés alapgondolata a közös feldolgozás lehetőségének megteremtése volt. A szempontokat rögzítették, a feladatokat szétosztották. További egyeztetésekre 1983. márciusában Rómában, majd decemberében Milánóban került sor. Az utóbbi megbeszélésen elfogadták a BFL törzsadatlapját, mint alapadatsort. A francia levéltárosok ugyanakkor az adott rovatokat más rendszerbe foglalták. A magyar adatlap 31 ro- vatos, a francia 37. A francia adatlap jelzet, műszaki leírás, keletkezési év, szerző, forrás azonosítás tömbökre, a magyar közös adatokra, tervekre ill. térképekre vonatkozó tömbökre osztotta a lapot. A francia külön tételnek veszi a levéltár vagy gyűjtemény nevét, a magyarnál ez a mai jelzet fogalmában benne foglaltatik. A francia műszaki leírás rovat tisztázza forrás faját, anyagát, készítési módját, állapotát mellékletét. Ez utóbbi fogalom hiányzik a magyar lapon (9. magyarázat számonként, 10., hozzáfűzött lap). A magyarnál részletesebb a dátum és szerző főcímet viselő adattömb, így nemcsak a keletkezés évét, de helyét is megadja, külön fogalomként jelöli a rajzolót, a tervezőt, metszőt, kiadót. A magyar lap ter- tervezőt és kiadót rögzít csupán, a többi adatot a leírásba tömöríti. Az eredeti cím és felirat és a leírás is ebben a tömbben szerepel a francia lapon, míg a magyarban a közös adatok között.

Az ún. tárgyazonosítási rovatban van a legnagyobb különbség, bár ez részben az értelmezésből adódik. Külön-külön rögzíti az országot, régiót, régiórészt, települést, kerületet, utca-, házszámot, helyrajziszámot. Mi ezen adatsor egy részét a területelnevezés című rovatban rögzítjük. Azonos rovatok továbbá az épület neve, típusa, a megrendelő neve, az építés dátuma. Többlet a francia lapon a bibliográfiára, történeti megjegyzésekre adott rovat, bár ezt mi az ún. megjegyzés rovatban jelöltük eddig. Alapvető különbség továbbá az, hogy míg a francia lap számos rovatban megadja, mely fogalmakból kell választania a kitöltőnek, addig mi sokkal részletesebb fogalomszótárakkal illetve azok rövidítésrendszerével dolgozunk. Itt kell még megjegyezni azt is, hogy a már említett szovjet „Városrendezés és építészet” c. fond adatbázisa is hasonló adatokkal dolgozik, de ez természetes is, hiszen a forrásanyag törvényszerűen meghatározza a rovatokat.

E futó ismertetés után közösen vonhatók le a gyakorlati hasznosítás lehetőségei. Az összetartozó adatlapok a legkülönbözőbb helyekről előbukkannak. Egy „Buda expugnata” jellegű munkához olyan programtervet tud kidolgozni a kezdeményező, akár Budapesten, amely alapján a területek gazdái egységesen lesznek képesek feldolgozni saját területük anyagát akár Drezdában, Pest megyében vagy Ausztriában.

8 C. Harrach Erzsébet: A tervek és térképek levéltári kezelése a BFL-ben. = 1984. március 13-án az MKE Levéltári Szekció veszprémi rendezvényén elhangzott előadás foglalkozik a területi levéltárakkal folytatott munkákkal is.

157