A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Műhely - Mervó Zoltánné: Az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal és a Munkaerőtartalékok Hivatala 51. sz. debreceni kirendeltségének iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (1947-1951)

után sor került a fizikai munkások közvetítésének szabályozására. Az eljárás során a 6490/1945. M. E. sz. rendelet (MK 103) előírásait kellett figyelembe venni, mely a munkaközvetítést kizárólag a szabad szakszervezetek feladatává tette. A szakszervezetek égisze alatt kezdték meg működésüket a megyei székhelyeken a szakmaközi munkaközvetítő irodák, míg járási székhelyeken ezek fiókjaira hárult a feladat. Ezek határkörébe került a tanoncközvetítés is. A szakszervezeti munkaközvetítők hatásköre egyaránt kiterjedt a szakszervezeti tagokra, de a szakszervezeti tagsággal nem rendelkező személyekre is s minden munkavállaló és munkaadó a munkaviszony megszüntetését köteles volt a munkaközvetítőnél bejelenteni.

Hajdú megyében, illetve Debrecenben a rendelet végrehajtásaként megszervezték a „Magyar Állami Közmunkaügyi Hivatal”-t s szórványosan ugyan, de vannak adataink a „Szakszervezeti Munkaközvetítő Hivatal" működéséről is. Előbbi az Építési és Közmunkaügyi Minisztérium alá tartozó intézményként, utóbbi a Szakszervezeti Tanács Munkaközvetítő osztálya alá rendelt szervként tevékenykedett.13

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy e két fontos, az élet megindításánál, az újjáépítés anyagi és munkaerő gondjainak megoldásában munkálkodó hivatal 1945—1946. évi működéséből nem maradtak meg forrásaink, csupán 1947-től kísérhetjük figyelemmel tevékenységüket néhány, a rendelkezésünkre álló dokumentum alapján. Az 1945—1946. évi munkaerőhelyzet elemzéséhez a Közigazgatási Bizottság, a Polgármesteri, az Alispáni Hivatal, a Törvényhatósági Bizottság, a községi elöljáróságok fondjaiban végeztünk kutatást.

Mint már korábban is jeleztük, az inflációs időben a munkanélküliek egy része állandó elhelyezkedést nem keresett, de munkára sem jelentkezett a munkaközvetítő hivataloknál. Emiatt számukról pontos felmérések nincsenek. Hozzávetőleges adatok szerint a Szakszervezeti Munkaközvetítők országosan 1946 májusában számukat 15 800 főre becsülik.14

Debrecen város Tanácsa is számolt a munkanélküliek számának gyarapodásával, emiatt már 1946 január 5-én elrendelte a munkanélküliek kataszterének elkészítését, melyet a közmunka hivatallal és a szakszervezetekkel együttműködve kívánt teljessé tenni. A munkanélküliek foglalkoztatására az alábbi munkaalkalmakat jelölte ki: fakitermelés, térrendezés, egyengetés, romépületek elbontása, sérült tetőzetek helyreállítása.

A Hajdúböszörményben alakult Szakmaközi Bizottság is vállalta a munkaközvetítő hivatal munkájának támogatását, a munkaadók és munkavállalók közötti vitás kérdések rendezését. Balmazújvároson az Ipartestület munkaügyi elnöke a szakszervezettel együttműködve vizsgálta a munkapiacot s az ellenőrzések során jutottak arra a szomorú megállapításra 1946. június 21-én, hogy „az iparosság 90%-ának nincs munkája, a műhelyek üresek...” Nádudvar község főjegyzője is súlyos munkanélküliség veszélyét jelzi már 1946 októberében. „A községben a munkanélküliek száma jelenleg 1200 fő, amely a tél folyamán 3000 főre fog emelkedni, akik vala13 HBmL. XXIV. 406/1. és XXIV. 676. sz. fondok.

14 SZKL SZOT munkaközvetítő osztály jelentése, 1948.

142