A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Műhely - Mervó Zoltánné: Az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal és a Munkaerőtartalékok Hivatala 51. sz. debreceni kirendeltségének iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (1947-1951)

mennyien földmunkások és kubikosok... Ha Nádudvaron nem lesz munkavégzés, most még kiszámíthatatlan következményekkel kell számolni.”15

A stabilizáció megteremtése rákényszerítette a korábban improduktív munkából élő munkanélküli elemeket a munkaközvetítőknél való jelentkezésre, emiatt 1947 elején már reálisabb képet tudott adni a Szakszervezeti Tanács a munkapiac alakulásáról. A felmérések szerint ekkor 81 125 munkanélkülit tartottak nyilván, de a Szovjetunióból hazatérő mintegy 150 000 hadifogoly ugrásszerűen növelte számukat.16

A Magyar Állami Közmunkaügyi Hivatal Hajdú megyei Felügyelője tevékenysége a megye és Debrecen város területén a munkanélküliek munkába állítására, a közmunkák (romeltakarítás, helyreállítás, újjáépítés) megszervezésére, a munkanélküliség enyhítésének levezetésére irányult. Hatósági jogkör biztosította számára, hogy az újjáépítéshez, a jóvátételi szerződések teljesítéséhez szükséges munkaerő rendelkezésre álljon. Ennek érdekében a hivatal irányította és ellenőrizte a munkaerőnyilvántartásokat, a közmunkára kötelezettek igénybe vételét, a munkafeltételek betartását stb. Segítette feladatainak teljesítését a 7000/1945 M. E. számú, a közérdekű munkaköelezettségről szóló rendelet (MK. 105 — VIII. 16.), mely ellentétben a közmunkákkal a pénzbeli megváltást már nem tette lehetővé.

A Szakszervezeti Tanács a nehéz helyzetben a munkanélküliek külföldi foglalkoztatását is szervezte. Elsősorban Jugoszlávia és Románia mutatott érdeklődést főként magyar építőmunkások iránt. A tárgyalások után többek között Hajdúszoboszlón is megkezdődött a toborzás.17

Közismert, hogy területünk a felszabadulást követő években még az iparilag elmaradt s a földosztás során is a kevés felosztható földdel rendelkezők sorába tartozott, ily módon a munkanélküliség felszámolása 1946—- 1948 között a pártok, szakszervezetek s a hivatali szervek állandóan visz- szatérő témája.

A Rákosi-telepi Kommunista Párt vezetősége a közmunkák beindítását, vagy munkanélküli segély azonnali kiutalását sürgeti 1947. január 30-án mivel „a nyomor a tetőfokán áll, sem tűzrevalója, sem ennivalója nincs a dolgozóknak.” A Néplap is megállapítja, hogy „Rohamosan emelkedik Debrecenben a munkanélküliek száma”. A Szakszervezeti Munkaközvetítő Hivatal 2535 férfi és 1552 nő munkanélkülit tart számon, de rövidesen ez a szám öt és fél ezerre szaporodik, ugyanakkor a hivatali szervek részéről a munkanélküliség csökkentése érdekében nem történik intézkedés. Ugyancsak a Néplap közli 1947. február 23-án, hogy Balmazújvároson 2234, Hajdúszoboszlón 1653, Püspökladányban 950 a munkanélküliek száma. 1947 márciusában — feltehetően a közvélemény nyomására — Debrecen város Tanácsa is megvizsgálta a közmunkák kilátásait s megállapította, hogy „ott legfeljebb 250—300 főnyi munkáslétszám foglalkoztatható,

15 SZKL, Hajdú megye, 1945. Termelő bizottság iratai. Kiadva: Vál. Dok. II. (Szerk.: Gazdag István—Vaskó László) Db. 1981. 43. old., 84. old. 224—225. old. és HEmL. XXI 512 — 10/1946. I.

16 SzKL. SZOT munkaközvetítő osztály jelentése, 1948.

17 Hajdúszoboszlói Hírek, 1947. április 20. Hajdúszoboszlói munkások a szomszédos demokratikus országok újjáépítésében. Kiadva: Vál. Dok. II. 156. old.

143