A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Műhely - Mervó Zoltánné: Az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal és a Munkaerőtartalékok Hivatala 51. sz. debreceni kirendeltségének iratai a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (1947-1951)

állapotokat megszüntethessék, határozatot hoztak: amennyiben a beidézettek háromszor igazolatlanul távol maradnak s távollétüket hitelt érdemlően nem tudják bizonyítani, úgy ellenük a hivatal internálási javaslatot helyez foganatba. Felhatalmazást kért a Munkaügyi Hivatal a debreceni Nemzeti Bizottságtól azon egyének igénybevételére is, akik ugyan munka nélkül vannak, de a közmunka megváltási összeget befizetik, mert a közszükségleti cikkekkel való „feketézés” révén munka nélkül is nagy jövedelemforráshoz jutnak.

Ugyanakkor elégedetlenség jelei mutatkoztak a gyári munkásság és a közalkalmazottak körében is a fokozódó „áranarchia” miatt, tekintette] arra, hogy a bérek — bármennyire változékonyak is — nem tudják követni az áralakulást. A vasúti és vagongyári munkások 18—25 pengős órabérével szemben „egy fej káposzta 150 pengő, egy kalarábé 60—70 pengő, egy cca 3 kg-os kövér kacsa 15 000 pengő, a legfontosabb cikk, a burgonya métermázsánként 5—6 ezer pengőért cserél gazdát, ha egyáltalán kapható.” De az órabérek sem egységesek, mert vannak szakmák, ahol 160—190 pengős órabért is kapnak — állapítja meg a Szabad Szakszervezetek Hajdú- Bihar megyei Titkárságának 1945. október 16-i jelentése.8 9

Az újjáépítési munka anyagi fedezetének megteremtését célozta az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. június 28-án megjelent rendelete az újjáépítési közmunka kötelezettség szabályozásáról.10 A közmunkában havi 4 napon át romeltakarítási, helyreállítási, újjáépítési és egyéb közérdekű feladatokra kötelezte a rendelet a 18—60 év közötti férfiakat, illetve a 18— 42 korú nőket, fizikai és szellemi munkásokat egyaránt. A rendelet lehetőséget adott a személyes részvétel pénzbeli megváltására, az ún. köz- munkaváltságra. A közmunkakötelezettek összeírását, a közmunkák szervezését a kormány a törvényhatóságokra bízta. Debrecenben — mint ahogyan a Néplap hírül adta — a rendelet szerint 70 000 ember esett közmunkakötelezettség alá, melyből a felmentettek és a váltságot fizetők száma 65 000 fő. A fennmaradó 5000-ből kb. 2000 volt, aki ténylegesen dolgozott is, tehát a közmunkának ez a rendje nem biztosította az újjáépítés sikerét.11 Az Újjáépítési Miniszter 22 100/1945 (MK. 81. — IX. 18.) UM sz. rendelete a szakmunkások és üzemi munkások nyilvántartásba vételével a munkaerőhelyzet felmérésére tett lépéseket, megállapítva ily módon a munkaviszonnyal nem rendelkező szabad munkaerők számát. A munkaerőhelyzet javítása érdekében ezek mozgósítása, munkába állítása, a szükséghez mért átképzés feltételeinek biztosítása viszont a szaktárcák együttes feladata volt. „Összeírják a szakmunkásokat” címmel a Néplap közölte, hogy az iparügyi miniszter kezdeményezésére a munkaerőgazdálkodás érdekében összeírják a bányászatban, kohászatban, a vas és fémiparban, a vegyészeti, faipari, építő és textiliparban, valamint az energia termelési ágazatokban dolgozó olyan munkásokat, akik 1939—1943 között legalább 6 hétig munkásként alkalmazásban voltak e munkaterületeken. Ezek munkába állításával kívánták a hiányzó szakmunkásutánpótlást megoldani.12

Röviddel a közmunkakötelezettség megszervezéséről kiadott rendelet

8 HBmL. XVII. 2/1. — 134/1945. sz.

9 SZKL. Szakszervezeti Tanács iratai 1945/12

10 4000/1945. M. E. sz. rendelet

11 Néplap, 1945. július 5. Az új közmunkarendeletről címen.

12 Néplap, 1945. július 12. összeírják a szakmunkásokat címen.

141