A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Béres András: A Hortobágyi Állami Gazdaság kialakulása és előzményei
Debrecen város jószágállománya az állatösszeírások alapján számos jószágban kifejezve.12 Év ló szarvasmarha sertés juh Összesen 1928 8906 14 393 3742 3344 30 384 db 1938 7928 14 201 5237 2634 30 000 db 1943 7929 14 780 3521 1928 28 118 db 1944* 7377 12 627 3757 2345 26 106 db 1946 4337 5873 975 435 9 344 db (* 1944-ig átlagosan 28 652 db az évi számosjószág állomány.) A ménesmester és a gazdasági intéző egyöntetű előadásából megállapítható, hogy a Hortobágyon 62 db kút van, ebből 13 db az igénybevételre tervezett területre esik, köztük a faluvéghalmi ártézi kút is. „A várost képviselők egyöntetően előadják, hogy bár a legeltető közönség nem legeltetési társulatokba van szervezve, de ősidők óta az egyes járásokra hajtott gulyák, ménesek stb. önálló, egymástól független társas szervezetekbe vannak tömörítve (gulyagazdaságok) amelyek képviselőiből, mint felsőfokú autonóm szerv, a Hortobágyi Intéző Bizottság alakult a legeltetési ügyek vitelére. Ezek még bizonyos beruházások létesítését is (kutak, épületek) a maguk anyagi erejéből létesítették, felülépítményi jog gyakorlatásával, a város közönségének tulajdonjogát mindenkor bizonyos csekély bérnek az évenként való megfizetésével ismerve el, de a létesítmények maguk részére való tulajdonjogának megőrzése mellett.”13 Az érvek és ellenérvek között tárgyilagosnak tűnik a debreceni küldöttek meglátása és előadása, amelyben előterjesztették; hogy a Hortobágyon rendkívül kevés a csapadék, a hőmérsékleti viszonyok szélsőségesek, rendkívül magas a nappali hőemelkedés, hajnalra igen erős a lehűlés, s emiatt magtermelésre még az igénylendő területeken sem alkalmas. Tapasztalat szerint tíz évből egyet a szárazság teljes terméskiesésre kárhoztat, míg a többi esztendőben a környező gazdaságokban is (pl. Ohat) rendkívül nehézzé teszi a gazdálkodást ez a körülmény. A Hortobágy ezen része telepítési célokra való felhasználása azért is nem javasolható. Nem lehet javasolni a kísérletként pár évre történő birtokbaadást már azért sem, mert egyszeri felszántással sikertelenség esetén annyira tönkreteszik a talaj struktúráját, hogy ismételt munkálatok árán sem volna a gyep helyreál12 Uo. 9—10. old. 1947. febr. 24. A táblázaton közölt állatlétszámból 1946-ban: mindössze 880 db számos jószágot hajtottak ki, mivel egész Hortobágy ,az Ellenőrző Bizottság, illetőleg a Jóvátételi Hivatal által fenntartott Atadóállomás célját szolgálja nyolc évi időtartamig. (A tervek szerint akkor még úgy volt.) 1925-től 1944-ig, 20 év alatt a kihajott állatlétszám minimuma 1934-ben 13.397.08, maximuma 1940-ben 22.391.74 számos jószág volt. Az átlag 16.977.40, ami Bíró János egykori kiváló legelő szakértő, bár nagyobb területre vonatkozó becslésszerű meghatározásával hozzávetőleg egyezik. Az ugyancsak felmutatott Bíró János által készített összehasonlításokból kitűnőleg a Hortobágy összes területe (akkor még 1914-ben sem az Öntözőgazdaság 1300 kh-s területe, sem a Halastó gazdaság 3200 kh-s területe nem volt leválasztva belőle) 39 337 kh-t tett ki. 13 Uo. 5. old., Ecsedi István: A Hortobágyi Intézőbizottság története. Debrecen, 1931. 124
