A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúnánáson (1945-1956)

MŰVELŐDÉSI VISZONYOK HAJDÚNÁNÁSON — Adalék az iskolán kívüli népművelés történetéhez — 1945—1956 Radics Kálmán

A történelemben a társadalmi formációk korszakhatárai nehezen köthetők rövid időszakhoz, a dátumok elsősorban viszonyítást fognak szolgálni a változások folyamatában. Így a témánkban jelzett periódus nem feltétlenül Hajdúnánás felszabadulásának első napján kezdődik, hanem a népi demokratikus építés indulását jelenti, s tart a szocializmuson belüli 1956-os szakaszhatárig. Figyelembe véve azt, hogy az „alap” változásait többnyire fáziskéséssel követi a „felépítmény” rendszere, nyilvánvalóan nehéz a kulturális szféra időhöz kötött vizsgálata. A művelődési viszonyok nagymértékben függenek a mindenkori politikai és gazdasági helyzettől, lehetőségektől.

Magyarországon a felszabadulás után a proletárdiktatúra megteremtéséig több párt vett részt a hatalom gyakorlásában. A művelődési viszonyok kialakítását ekkor elsősorban a koalíciós pártok és a szakszervezetek irányították. Hatókörükbe vonták a kulturális intézményeket és eszközöket, segítve azok öntevékenységre is épülő munkáját.

A művelődés — noha mindig az — ekkor különösen politikai kérdéssé vált. Nagy feladatra, a szocialista építésre vállalkozni másképpen nem lehetett. A társadalmi haladás programjába illeszkedett bele az oktatás és a művelődés ügye. A kapitalista korszak megszűnte, a felszabadulás után a kultúra demokratizálásáért, a volt uralkodó osztályok művelődési monopóliumának megdöntéséért folyó harcot a kommunisták vezették. Egységes és átfogó művelődési politika a proletárdiktatúra megvalósulása után kezdődött.

Államosították az oktatási intézményeket, a könyvkiadást és a filmgyártást is. Kibővítették a mozihálózatot, sorra épültek a kultúrotthonok és szinte minden munkahelyen alakítottak könyvtárakat. A tanácsok megszervezésével a művelődésügy irányítása centralizáltabbá vált. Az ötvenes évek elején ugrásszerűen megnövekedett a művészeti csooprtok, együttesek, dalkörök száma. Önmagában e tény örvendetes és éppen számszerűségében az, viszont a kultúragitációs munkastílus, a termelésnek alárendelt népművelés a minőséget rontotta. Nagy lendület közben, az eredmények mellett súlyos és hosszú távon is érződő hibákat követtek el az 1956-ot megelőző időszakban. A személyi kultusz politikája hatott a művelődési koncepcióra, a népművelés a hatalomnak alárendelten alakult. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1958-as értékelése szerint „1949 és 1953 között megsértettük és részben figyelmen kívül hagytuk azt a lenini elvet, hogy a kulturális feladatokat nem lehet olyan gyorsan megoldani, mint a politikai és katonai feladatokat. Azt a helyes elvet, hogy a kulturális forradalom nem öncél, hanem alá van rendelve a szocialista építés általános szükségleteinek, nemegyszer szektás, dogmatikus módon értelmeztük és a művelődés feladatainak megoldásától közvetlen termelési politikai hatást vártunk. Az irányításban el99