A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúnánáson (1945-1956)

burjánoztak a bürokratikus, adminisztratív formák és módszerek”.1 1953 előtt erősen leszűkítve értelmezték a magyar kulturális hagyományokat, 1953 után pedig a nacionalizmus erősödött fel. Az ellenforradalom eseményei a kulturális területen is súlyos zavart okoztak. Az MSZMP irányelvei a konszolidáció kezdetétől a kulturális forradalom céljaként már a volt uralkodó osztályok kiváltságainak végleges megszüntetését jelölik ki, hangoztatva a népművelés fontosságát is. A fejlődés egyik záloga az lehetett, hogy az előző időszak (1945—1956) eredményeit felhasználva és hibáin okulva a kor igényeinek megfelelő művelődési politika segítse a szocializmus teljes felépítésének programját.

Hajdúnánás jelenlegi területén már a honfoglalás előtti korból is találtak régészeti leleteket. A település városiasodása a XVII. század eleji hajdúkiváltsá- golás után indult meg, s Hajdúnánás egyike lett az ún. öreg hajdúvárosoknak. Kezdetben vezető szerephez jutott a hajdútelepülések közül, de aztán kedvezőbb földrajzi helyzete révén Hajdúböszörmény vált központtá, a hajdúkerület székhelyévé. A viszonylagos elzártság meglehetősen egységes etnikumot, korlátoltabb fejlődést hozott, a hátrányok miatt viszont önerőre kellett támaszkodniuk, s az öntevékenység egyes formái könnyebben kifejlődhettek az oktatás, a kultúra területén is. A XVII. század húszas éveitől az egyháznak döntő szerepe volt az iskolai élet megszervezésében, s bizonyos művelődési lehetőségek biztosításában. A kultúra intézményrendszerét ekkor még teljes egészében a család és az egyház határozta meg.1 2 A későbbi időszakban a mozgalmi intézmények és tevékenységek kibontakozása (olvasókörök, egyletek, kaszinók, énekkarok, amatőr együttesek, klubok) ezt a szerepet már jelentősen mérsékeli, amihez a tudományok fejlődése, a természettudományos világkép pontosítása is elengedhetetlen volt.

A világi művelődés ilyen lehetőségei a XIX. században kezdődhettek. „Növekvő szerephez jutottak az olvasókörök: Az első ún. Olvasóegylet a városban 1840-ben alakult meg.”3 A kaszinó egy szűkebb rétegnek adott szórakozási, olvasási lehetőségeket. Az olvasókörök létrejötte kitágította a résztvevők táborát, s olvasással, ismeretterjesztő előadásokkal, színjátszással és egyéb rendezvényekkel szolgálták a művelődést. A Függetlenségi Olvasókör 1871-ben, az Iparos Kör 1884-ben, a Polgári Olvasókör 1895-ben alakult meg. A Tanácsköztársaság haladó művelődési politikája és kulturális vívmányai az ellenforradalmi korszakban természetszerűleg nem folytatódtak, az 1919-es tapasztalatok felhasználására csak a felszabadulás után kerülhetett sor.

A két világháború közötti „rendszer kormányai eszmeileg-poiitikailag befolyásolták a művelődést”.4 Az iskolánkívüli népművelés hálózatának kiépítése is elsősorban politikai célokat szolgált, s tendenciájában haladásellenes volt. Szak- tanfolyamain sem a korszerű gazdasági követelményeket alkalmazták, hanem a kisipar (háziipar), a kézművesség, a kisbirtok eszményítésével foglalkoztak.

1 A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956—1962. Bp.,

1979. 276—309. old. Felhasználható forrás még: A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948. Bp., 1979.

2 Vitányi Iván: A kulturális fejlődés és a kulturális politika tipológiája. Valóság, 1982. 5. 1—22. old.

3 Bajkó Mátyás: Egyházszervezet és iskolarendszer. In: Hajdúnánás története (Szerk.: Rácz István) Hajdúnánás, 1973. (Továbbiakban: Hn. tört.) 350. old.

4 Dankó Imre: Munkásművelődés Hajdúnánáson a felszabadulás előtt. Hajdúnánás,

1980. okt. 20. 79. old. In: Munkásművelődés hajdan és ma. Források és adatok Hajdú-Bihar megye művelődéstörténetéhez. 2. (Sorozatszerkesztő: Bényei Miklós) Bp., 1980.

100