A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Újlaky Zoltán: Debrecen kisiparossága 1944-1945-ben

megállapodtak, hogy egy dl fagylaltot 24 P-ért adhatnak és a legkisebb mérővel adagolt ára 6 P. Ugyanakkor megállapították, hogy anyaghiány miatt az előírt szabályokat nem tudták megtartani. Kérték a Vegyvizsgáló Intézetet, hogy helyzetüket méltányolja és függessze fel a vonatkozó szabályokat.56 Ugyanezen az ülésen elhatározták, hogy fenntartják régi jogukat a reggel 8-tól este 8-ig terjedő nyitva tartásra. Ezzel minden cukrász kérésének eleget tettek, mivel a forgalmuk a nap különböző szakára esett.57

A cukrászipar 1945 májusában éles viták kereszttüzébe került. Amikor az egyik cukrász visszaigényelte régi üzletét, melyben vaskereskedést rendeztek be, a Néplap május 15- cikke tiltakozott az ellen, hogy egy „építő célokat szolgáló üzem helyét... a feketepiacot nagymértékben elősegítő cukrászdák egyike vegye át”. Véleménye szerint „az ő idejük letűnt!”. Ezután a munkás szakszervezetek háromtagú küldöttsége a főispántól a cukrászipar teljes megszüntetését vagy korlátozását kérte. Indokul felhozták, hogy a cukrászdák a feketepiac melegágyai és a munkakerülők búvóhelyei. Ha a cukrászüzemeket bezárnák és nem vásárolnák fel a fontos élelmiszereket, akkor több jutna a közönségnek. A cukrász szakosztály 1945. május 18-án tiltakozott a vádak ellen. A felszólalók szerint a cukrászüzem már nem luxusüzem, a cukrászsütemény közszükségleti cikk lett. Az üzemek megszüntetése ipari szempontból is hátrányos lenne, mert a kontárok készítenék a süteményeket. A szakosztályi elnök egy beadványt készített, melyben a cukrászok álláspontját és kérését fejtette ki. Lemondtak a tej, kávé és tejes fagylalt készítéséről. Az egyik cukrász javasolta, hogy a kifőzdék és kávémérések is erre legyenek kötelezve. A cukrász szakosztály elhatározta, hogy típussüteményeket készítenek torta, linzer és krémes formájában, darabonként 4 P-ős áron, mivel a süteményáraknál „kilengéseket” tapasztaltak. A nyitva tartást reggel 10-től este 8-ig állapították meg, így a munkások szabad idejéhez is igazodni akartak. A cigányzenét du. 3 órától zárásig engedélyezték, hogy hozzájáruljanak megélhetésükhöz. A cukrászok szerint kétezer embert érintene az ipar megszüntetése, családtagokkal együtt; ezt azonban a Néplap kétségbe vonta és sérelmesnek tartotta, hogy a termelőmunkából ilyen sok munkaerőt elvont egy luxusipar. A termelést nem szolgáló iparágat nem lehet fenntartani szerinte. A városi kisgyűlés is megvitatta 1945'. május 23-án a cukrászipar helyzetét: a cukrászok beadványát méltányolták és áttették a jog- és pénzügyi bizottsághoz. A cukrászipar korlátozását javasló szakszervezeti indítvány közgyűlési tárgyalásának elmaradása miatt a szakszervezet képviselője interpellált az 1945. május 24-i törvényhatósági ülésen. Tudomásul vették, hogy a kisgyűlés már tárgyalt a kérdésről. A cukrász szakosztály megállapítása szerint a közgyűlésen éles vita volt. A cukrász szakosztály 1945. május 28-án ismét elfogadta a 4 P-s süteményárat néhány hétre, ha nem lesz nagyobb áremelkedés.58

Az ipartestületi elöljáróság 1945. május 31—i ülésén Gacsárdy elnök a cukrászipar megvédéséről szólt és az iparhatósági biztos védelmét kérte. A cukrászok ügyével a városi jog- és pénzügyi bizottság foglalkozott érdemben. Dr. Har- sányi kamarai titkár az iparosok beadványát ismertette és a további működésüket javasolta. Módosították az üzletek nyitva tartását: csak 12 órától nyithattak ki, megszüntették a cigányzenét, s így fogadták el a javaslatot. Mivel a tejes készítményekről a cukrászok lemondtak, egy háromtagú bizottságot választottak a kontárok ellenőrzésére a szakosztályi ülésen. A Néplap június 10-én ismét a

56 HBmL. IX. 205/a. 27. 1945. május 14. 1—2. sz.

57 Uo. 1945. május 14. 4. sz.

58 Néplap, 1945. május 15., 20. HBmL. IX. 205/a. 27. 1945. május 18. 1—3. ^sz., május 28. 1. sz., XXI. 502/a. 1. 109/1945. Bkgy. sz.

96