A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Mervó Zoltánné: Adalékok a debreceni iparoktatás felszabadulás utáni történetéhez (1944-1948)

számos tanoncnak mondtak fel Debrecenben azzal, hogy nem bírják az aránytalanul nagy munkabéreket és a kalóriát”. Vidéken még súlyosabb volt a helyzet. Hajdúböszörményben pl. 300 tanoncból 60-nak bontották fel a szerződését. A vidéki kisiparosság panasz tárgyává tette a kalóriarendeléttel kapcsolatos terheket s kérték a kalóriarendelet tanoncokra vonatkozó részének hatálytalanítását; ellenkező esetben pedig a tanoncszerződések felbontásának engedélyezését. A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezetének elnöke is megállapította, hogy a felszabadulás után az iparostanulók érdekében kiadott miniszteri rendeletek gyakorlati alkalmazása óta „sem a nagyobb, sem a kisebb gyárak, illetve ipartelepek, de még az ipartestületekben tömörített kis- és középiparosok sem szerződtetnek megfelelő számú iparostanulót... Ha ez az állapot tovább így tart, úgy az a veszély fenyegeti az egész ipart, hogy megakad a szakmunkás utánpótlás.” A kérdés megoldására 1946. március 16-án értekezletet hívott össze az Iparügyi Minisztérium a Szakszervezeti Tanács, az Ipartestületek Országos Központja és a Gyáriparosok Országos Szövetségének részvételével.2'1 Feltehető, hogy az értekezlet a mesterek érdekében tett engedményekkel zárult, mert az 1946. július 4-én tartott tanoncgyűlés a sérelmeiket határozati javaslatban megfogalmazva a Szakszervezeti Ifjúsági Tanács útján az iparügyi minszter elé terjesztette az alábbi szöveggel:24 25 26

„A tanoncifjúság követeli, hogy az új tanonctörvényt legkésőbb a nemzet- gyűlés őszi ülésszakának megkezdésekor terjesszék be. Az új kollektív szerződés biztosítsa a 30—45—60%-os tanoncbéreket. A tanoncüdültetés kapjon komoly támogatást a kormánytól, a Népjóléti és a Közellátási Minisztériumoktól. Az új iskolai évben a tanrendben biztosíttassák a heti egy szakszervezeti óra. A tanoncifjúság követeli az állami és községi tanoncotthonok létesítését, illetve a valaha is ilyen célt szolgáló épületek visszaadását. Minden ötszáz munkásnál többet foglalkoztató üzem kötelezhető légyen a Szakszervezeti Tanács javaslatára legalább 50 tanonc szakmai nevelésére, üzemi tanműhely, tanonciskola és otthon felállítására.”

A nagyon konkrét formában előterjesztett határozati javaslatot a minisztérium ugyan nem hagyta válasz nélkül, de érdemi intézkedéseket nem fogalmazott meg, sőt az annyira sürgetett tanonctörvény is még három évet váratott magára. Az ország újjáépítését szolgáló 3 éves terv, valamint az iparfejlődés biztosítását célul tűző intézkedések ismételten előtérbe állították a tanoncok nevelésének és a szakmunkás-utánpótlásnak megvizsgálását. A szaktárca megállapította, hogy a nevelés eredményessége céljából feltétlenül szükséges a szakirányú iparostanonc-iskolák számának gyarapítása, körzeti szakirányú iskolák létesítése, tanoncotthonok felállítása, az ipari vállalatok tanonctartási kötelezettségének megállapítása, a tanonctartó kisiparosok adókedvezményben részesítése, ipari mintaműhelyek felállítása, ipari szakkönyvek kiadása, az ipariskolai tan- könyvkiadás biztosítása. Az iparoktatás nevelési feladatainak megvalósítását szolgálta a mindennapi kérdések, a szakszervezeti órák tantervbe iktatása, valamint a tanulók iparegészségügyi kiképzésének, az egészségségvédelmi és baleset- elhárítási oktatásának megszervezése.20

24 Tiszántúli Népszava, 1946. március 24. és UMKL. XIX. — F —1 —kk—2

25 UMKL. XIX. —F—1—kk. 3. — 2148/1946 és uo. 2123/1946.

26 UMKL. XIX—F— 1—kk. 7. — 1349/1947.

76