A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Törekvések a tulajdonviszonyok megváltoztatására Hajdú-Bihar megye iparában (1944-1946)
redett tömegekre, ráadásul az újságok azt is közreadták, melyik malmost tartóztatták le, internálták vagy állították a népbíróság elé. Üzemét pedig köztulajdonba véve, hogyan lett a dézsma — az immár községi tulajdonú üzemben — fele az előbb szedettnek.43 Ezek a cikkek mintegy utat is mutattak a tömegeknek a cselekvés irányában. Így azután a malmok körül folyó harcok a tőkések leleplezésén túl éppen az érdekeltség révén a parasztság felkészítését is szolgálta az ipar széles körű államosításának végrehajtásához, a munkás-paraszt szövetség érdekazonosságon alapuló összefogásának erősségét is adta. Nem tartjuk érdemtelennek megemlíteni, hogy ez időszak három helybeli napilapja, nevezetesen a Néplap, a Tiszántúli Népszava és a Debreczen újságja pártjuk alapállásának megfelelően egymástól eltérő álláspontra helyezkedett ebben a kérdésben is. A Kisgazdapárt 1946. március 5-én nem vesz részt a már említett hajdúböszörményi ötezres tömeget felvonultató népgyűlésen, amelynek fő követelése a malmok községesítése volt, holott előző este pontosan a Kisgazdapárt helyiségében történt meg a helybeli pártszervek közös akciójának egyeztetése. Sőt néhány hónappal későbben, éppen ennek a problémának egyik forrpontján, 1946. szeptember 6-án azt írja a „Debreczen”: „A malmok községesítése lehet jól hangzó jelszó, de ellentmond a helyesen értelmezett közérdekeknek.” Vagyis a Kisgazda- párt magát kivonta, és a tömegeket is igyekezett visszatartani a köztulajdonba vételért folyó harctól. A malmokban történt visszaélésekről, vagy ezzel kapcsolatos felelősségrevonásokról is csak nagy ritkán írt ez az újság. A Tiszántúli Népszava, a Szociáldemokrata Párt lapja az ügyben legkorábban foglalt állást, de sajátos módon. Már 1945 májusában, majd az azt követő időszakban ír a Hortobágy Malom Munkásszövetkezetről, annak az elmenekülésből visszatérő tőkésekkel való harcát többször is támogatja. Tehát ez újság cikkei a gyári munkásság által végrehajtott köztulajdonba vételt helyesli, támogatja, de a vidéki parasztság érdekében való fellépte inkább csak odáig terjed, hogy nagy ritkán egy-egy tapasztalható visszaélésre hívja fel a figyelmet, így 1945. október 18-án: „Fekete molnárok; nappal nincs liszt, de éjjel idegen bankjegyért, vagy aranyért van autónyi”.44 Ebben az újságban ritka kivételnek számít — igaz már 1945 tavaszán — a kábái malommal kapcsolatos álláspont; köz- ségesíteni kell az üzemet, mert a malomtulajdonosok népellenes tevékenységet folytatnak.45 Ugyanakkor, amikor a Néplap felerősíti támadását a vidéki malmosok ellen 1946 januárjától, de elsősorban az új termés betakarítását követően ugyanez év júliusától, sőt szeptemberben majdnem naponta jelennek meg cikkek a Kommunista Párt lapjában, akkor a Népszava mondhatni hallgatásba burkolódzik, s nem támogatja a másik munkáspárt ez irányú harcát. Nem érezzük mesterkéltnek azt a megállapítást, hogy a Népszava ilyen megnyilatkozása a korabeli Szociáldemokrata Párt politikáját tükrözte: nevezetesen a parasztság problémái iránti nagyfokú érzéketlenség, de fakadt ez a pártsovinizmusból is, féltékenység az általuk „vetélytársnak” (azonos osztálybázis!) minősített munkáspárt sikereivel szemben. Mozgalmas napok forradalmi idők eseményeit vizsgáltuk egyetlen szempontból. A tulajdonviszonyok megváltoztatásáért folyó küzdelmet tekintettük át az ipar területén. Véljük, sikerült rávilágítanunk, hogy az üzemi bizottságok ha43 Uo. 1946. augusztus 19. 44 TN. 1945. október 18. 45 Uo. 1945. május 4. 29
