A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Szűcs Ernő: Törekvések a tulajdonviszonyok megváltoztatására Hajdú-Bihar megye iparában (1944-1946)

korú szövetkezetek életre keltését, mint volt pl. a Szociáldemokrata Párt által szervezett „Általános Fogyasztási Szövetkezet” is, de helyesnek ítélte a „Hangya”, a „Futura” és a „Mezőgazdák Szövetkezetének” átvételét is azzal, hogy ez utóbbiaknál azonban a világháború alatti „szellemet” meg kell változtatni. Ügy ítélte meg a lap, hogy ezek a régi szövetkezetek óriási vagyonnal és hálózattal rendelkeznek, amit aránylag könnyű lesz újjáéleszteni, mozgósítani. A Debreczen cikkírója szerint ezek a régi, részben megtisztított, részben csupán ismét életre keltett vállalatok és az új munkásszövetkezetek együttesen sikeresen vehetik fel a harcot a feketepiac ellen.28 A Tiszántúli Népszava is foglalkozott a régi szövetkezetekből keletkezett új vállalattal. A tisztogató munka során — közli a lap — eltávolították a szövetkezetekből a régi reakciós elemeket, eltanácsolták azokat, akik szabotáltak, akik belekötöttek a munkásokba, akik igyekeztek elgáncsolni a vállalat újjáteremtéséért folyó lelkes munkát.

Az üzembe helyezett részlegek segítségével pedig rövidesen több fronton (só, burgonya, ecet) valóban sikerült is eredményeket elérni a fekete kereskedelem ellen.29

Következésképpen a „Népszövetkezet” kifejezést két értelemben is használták ez időben. Jelentette elsőként az egykori kapitalista alapokon álló és tevékenykedő, főcélként a nyerészkedést szem előtt tartó, számtalan vonatkozásban jobboldali politikával fertőzött szövetkezeti hagyománytól eltérést, a népi, közösségi alapokra helyezkedést. Másrészt azonban ez a kifejezés magába foglalta azt a sok szakmát átölelő tömörülést is, amit itt Debrecenben létrehoztak, s amely — mint utaltunk rá — szakmai sovinizmustól mentesen, a szükségletek gyorsabb kielégítéséért, a nehéz idők vámszedői elleni (feketekereskedők) harcban akart minél előbbi eredményeket elérni.

Feltétlenül beszélnünk kell a munkaszövetkezetek politikai jelentőségéről. Ezt a magunk részéről nemcsak abban látjuk, hogy a népi demokrácia első szakaszában jelentős szerepet vittek a tőke korlátozásáért folyó harcban, és hogy sajátos tulajdonformát alakítottak ki, hanem abban is, hogy éveken keresztül védelmezték egyszer már megszerzett pozícióikat, s ezzel sok száz és ezer társuk öntudatosulását segítették elő, a tőkét meg újabb frontvonalú harcra kényszerítették, segítettek annak erejét megosztani.

Közülük többeket megkíséreltek a volt tulajdonosok visszaperelni. Támadás indult a bőrgyárakban, a Hortobágy Malomban, a likőrgyárban, a téglagyárakban, a textil üzemben létrejött munkaszövetkezetek ellen, s bár a bíróságok nemegyszer visszaítélték az üzemeket az egykori tulajdonosoknak, a munkások kitartottak, s a megszerzett pozíciókat, a vállalatokat általában nem adták fel, legfeljebb időlegesen némi bérleti díjat voltak hajlandók fizetni. Fennmaradásuk, eredményes működésük szép sikere volt a szövetkezeti mozgalomnak.293

Nem óhajtjuk elhallgatni, hogy néhány esetben a szívós ellenállás dacára engedni volt kénytelen a munkásság. Az engedmény megtételének különböző okai, de egymástól eltérő következményei is lettek.

Amíg ugyanis egy olyan kisebb nagyságrendű üzemnél, mint amilyen az „Első Szilágysági Rum- és Likőrgyár” volt, amelynek tulajdonosa ugyan szintén hónapokra elhagyta Debrecent, de 1945 karácsonyára hazatért, s visszakövetelte telephelyét a kocsmájával együtt (Csapó utca 7. sz.). Az ügy a tőkés szempontjából aránylag egyszerű volt, mert üzemében nem jött létre munkaszövetkezet,

28 Debreczen, 1945. június 3—17.

29 TN. 1945. július 15.

29/a HBmL. XI. 14/b. 1. és HBmL XI. 14/a. 4.

26