A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Tóth Béla: Első magyar nyelvű "irodalomtörténetünk" szerzője: Segesvári István

is, azaz aláírt az iskola törvényeinek,4 ami azt is jelentette, hogy a halasi iskolának a grammatikai osztályoknál magasabb fokozata is volt, azaz poétikai, retorikai osztályokkal is rendelkezett.

A halasi adatok nyomára viszont a debreceni Kollégium subscriptiós anyakönyve, a Series Studiosorum vezetett, melyben az 1779. évben a második osztályba (Classis II.) beiratkozok közt ott olvashatjuk:

„Stephanus Segesvári Halasiensis, Halasina, Rector Oltsaiensis”.5

Az adatok az anyakönyv rovataihoz igazodnak, melyek szerint a név után a származási hely, az iskola, amelyből jött, s egyéb adatok következnek. Vagyis az aláíró halasi származású, az ottani iskolából jött, de az akkori idők szokása szerint előzőleg tanítóként működött az ócsai iskolában,6 7 8 ami valószínűleg szegényebb voltát is jelentette, mert többnyire az e rétegből valók vállalkoztak e munkára tanulásuk költségeinek biztosítása végett (1. pl. Földi János, Arany János). Ugyancsak a Seriesből derül ki, hogy diákunk 1780 őszétől 1782 tavaszáig Késmárkon tartózkodott' a német nyelv elsajátítása végett, ami II. József uralkodása idejében igen hasznos dolog volt. 1782. március 17-én ugyanis az alábbi szöveg kíséretében újból beiratkozott a Kollégiumba: „Ego Stephanus Segesvári redux Késmárkino, quo ante 18. menses linguae Germanicae discendae causa concesseram, item subscribo legibus collegii reformati Debreczinensis.

Gradum habebit inter dominos Franciscum Bányai et Joannem Kászonyi, ubi habebat antea, cum venisset Kesmarkinum: quia studiorum causa abfuit iisque insigniter se impendit”.*

Utoljára ugyancsak ez évben találkozunk nevével a Seriesben, a III. classist végzők sorában,9 1785-ben pedig neve mint a grammatisták praeceptoráé bukkan elő, ami egyúttal kitűnő tanulását is jelentette, mert csak az ilyenek jutottak e megtisztelő megbízatáshoz. Az adatok szerint 1785-ben ismét visszament Ócsára. Az ottani egyház 1744-ben kezdett I. sz. Anyakönyvében ugyanis a Nota Bene kezdetű részben, ahol a „Török Birodalom” alatti és utáni tanítókra vonatkozó feljegyzések találhatók, az 1785. évben ez olvasható: ... „hozatott a Debreczeni Collegiumból helyébe (az előbbi tanító helyett — tőlem) Segesvári István ki is ott. 5. esztendős Deák volt die 9. Martio (!) — A[nn]o 1787 Oskola Mester Segesvári István Nőtelen de egyszersmind jó Tanító Ifjú Legény változott és elment, okát adván, hogy semmi hasznát sem vette Otsán való szolgálattyának. Igaz is hogy sem nem fizettek, sem nem szolgáltak neki,” írja az akkori ref. lelkész, Szabó János.10 Pedig Segesvárinak nyilván pénzre volt szüksége, hogy továbbtanulása költségeit biztosítsa. Ezért mehetett a tehetősebb hódmezővásárhelyiek

4 „Ego Stephanus Szokonya Halasiensis subscribo legibus Scholae Reformatae Halasiensis Ao 1777 die 20° április” (Régebbi kijegyzés után).

5 Thury Etele: Iskoiatörténeti adattár II. k. 345. old. — Mint az 1770. évi Methodus- ból kitűnik, a Kollégium poétikai, retorikai, metafizikai osztályai egy tömböt, az úgynevezett filozófiai osztályokat (I—III.) alkották. Elvégzésük után lehetett tovább menni a teológiai fokozatra.

6 Ezidőbeli ócsai működéséről más adatunk nincs.

7 Érdekes, hogy a 2. jegyzetben említett két Relatio Kézsmárk helyett Lőcsét tünteti fel tanulási helyéül. Feltehető, hogy távolléte alatt a lőcsei evangélikus líceum tanulója volt.

8 Thury E.: i. m. II. 372. old.

9 Nagy Sándor: A debreceni református kollégium. Hajdúhadház, 1933. 146. old.

10 Az adatok a jelenlegi ócsai ref. lelkész, dr. Békési Andor hozzám írt leveléből származnak. Szívességéért ezúton is köszönetét mondok.

190