A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Gyimesi Sándor: Vásárok és kereskedők Debrecenben a feudális kor végén (II. rész)

hogy a közterhek viselésén kívül csak bolt- és házbér fejében 1000 magyar forintot (= 833 rénes forint) fizettek, ami körülbelül feleannyi, mint az összes debreceni kereskedő boltbére.

Helyüket a debreceniek nem is tudták átvenni, távozásuk nem állította meg a debreceni kereskedők számának és forgalmának csökkenését, ami arra utal, hogy szerepüket szélesebb összefüggésben, más tényezőkkel együtt kell értelmezni.

A debreceni kereskedelem hanyatlásának egy másik ismert összetevője külföldi kapcsolatainak megszakadása volt. Ebben — mint utaltunk rá —, a török kiűzésének és az így megváltozott viszonyoknak is volt szerepe, a fő okot azonban a Habsburg kormányzat vámpolitikájában szokás keresni.90 Ennek hatását korábbi időkből származó összehasonlító adatok híján nehéz számszerűsíteni. Az 1754-es vámrendelet mindenesetre a kalmáráruk általános drágulását okozta Debrecenben.91 A debreceniek külföldi szállítói ugyanis — mint azt Poroszlay Sámuel elsőosztályú debreceni kalmár panaszolta —, az új vámokat, mint szállítási költségeket a portékák árához hozzácsapták, s így a hazai kereskedőkre hárították át.

Debrecennek, mint szabad királyi városnak a polgárai jog szerint harmin- cadmentességet élveztek, s ezt a XVIII. század elején szívós küzdelemmel sikerült a gyakorlatban is elismertetniük. Az 1754-es vámtételek azonban már rájuk is vonatkoztak, s a város ezt úgy fogta fel, hogy privilégiuma ellenére a bevezetett „új harmincad” alá vetették. (Megkönnyítette az azonosítást, hogy az örökös tartományokban vásárolt árukra kivetett 5% vám összege egyezett a harmincad és az 1635 óta pótlékként hozzákapcsolt fél-harmincad együttes összegével.92 93) Ezért, hogy tiltakozásának alapot adjon, összeíratta a kereskedői által 1754 és 1765 között kifizetett vámokat.83 Az összeírásból igen szerény kép bontakozott ki. A külföldi forgalmat szinte teljesen a Béccsel való kapcsolat jelentette, mellette csak a Brassón át folyó kereskedelem érdemel említést.94 Mindössze kilenc kalmár folytatott külkereskedelmet (is), a kalmárok egyheted része. Az általuk kifizetett vámösszeg évi átlaga 1864 forint volt, ami körülbelül 37 ezer forint áruértéknek felel meg. Arra nézve, hogy milyen részarányt jelentett ez kereskedelmük egészében, csak durva becslésre vagyunk utalva. A kilenc kalmár együttes adója 1765-ben 475 forint volt. E mögött — a később ismertetendő számítások alapján — 17 ezer forint, az egész Kalmár Társaság 954 forintos adója mögött 38 ezer forint körüli évi jövedelem állott, ami 10%-os haszonkulcsot számítva 170 000, illetve 380 000 forintos áruforgalomnak felel meg. Eszerint a külföldi vásárlások a kilenc kalmár áruforgalmának alig több, mint kéttized részét, az összes kalmár által lebonyolított forgalom egytized részét tették. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a vámösszegnek csaknem felét a két Verzár testvér fizette, akik polgárjogot szereztek ugyan Debrecenben is, üzletük központja azonban Szamos- újvárott volt, akkor Debrecen közvetlen külföldi kapcsolatainak összezsugorodása nyilvánvaló.

A debreceni kalmár, boltos kereskedelem hanyatlásának harmadik tényezője a kirakodó vásárok szerepének növekedésében keresendő. Említettük már,

90 L. például Balogh István: A cívisek világa. Bp., 1973. 75. old.

91 HBmL. IV. A. 1011/n. 4. k. 252. old.

92 A félharmincadra 1. 1635: 1. 4., 1638: te., 1647: t. c.

93 HBmL. IV. A. 1021/b. № 336, 338, 342, IV. A. 1011/r. b.

94 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme III. k. Db., 1871. 987. old.

Hamburgot és Boroszlót említ, de ez téves olvasás Hainburg és Brassó helyett.

145