A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Tanulmányok - Baranyi Béla: A gazdaság helyreállításának első lépései Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében 1944-1945-ben

várjon senki biztatást vagy kényszert a termelőmunkára, hanem saját maga, családja és a nemzet érdekében szívvel-lélekkel, minden ereje megfeszítésével vegye ki részét a termelésből.19

A két megyében kedvező visszhangot váltott ki a kiáltvány. Szinte a háború viharának elmúlását követő napokban megindult a munka a földeken. Hajdúszoboszlón például a lakosság a városi vezetőkkel együtt szedte fel a cukorrépát, törte le a kukoricát, a napraforgót. Hajdúböszörményben a kukoricát közmunkában takarították be. A nemzeti bizottság a termés felét a tulajdonosnak adta, a másik felét munkadíjként visszatartotta. A Földművelési Minisztérium terménybetakarításról szóló rendelete 1945 januárjában jelent meg. Addig már a nemzeti bizottságok, illetve az általuk létrehozott termelési bizottságok sokat tettek. Számbavették a termelőerőket, megszervezték felhasználásukat, irányították a munkát. Az alispáni jelentések szerint Hajdúban és Biharban 1945 kora tavaszára, március elejéig, a kukorica és a napraforgó betakarítása már lényegében befejeződött, csak a cséplést (!) nem tudták elvégezni a rossz időjárás miatt.20

A földreform-rendelet által kibontakozott agrárforradalom szorosan összekapcsolódott Hajdú és Bihar megyékben is a mezőgazdasági termelés feltételeinek a biztosításával, a termelőmunka megkezdésével, az élet megindításával a földeken. Igaz, többek között az iga- és vontatóerő, a mezőgazdasági gépek és alkatrészek, az üzemanyag, a vetőmag stb. hiánya miatti nagy nehézségek közepette, de az átlagosnál hamarabb megkezdődtek és a mostoha körülmények ellenére is nagy intenzitással folytak a mezőgazdasági munkálatok a megyében. Ebben, az új gazdák önfeláldozó munkáján túl, jelentős szerepet vállaltak az ipari üzemek, hiszen kevés volt a viszonylag olyan kedvező helyzetben levő község, mint Polgár, ahol a gépek és eszközök kellő időben és jó állapotban már 1945 elején rendelkezésre álltak. A polgáriak január elején ugyanis műhelyt állítottak fel, ahol közös munkával kijavítottak minden kocsit, szerszámot, mező- gazdasági gépet és csakhamar 29 traktort, 3 gőzekét, 38 cséplőgépet helyeztek üzemkész állapotba.21

A mezőgazdaság számára nyújtott segítség szép példáját mutatták a vagongyáriak. A Néplap 1945. április 8-i száma arról tudósított, hogy „a város dolgozó népe megérti, hogy az újgazdák százezreinek támogatásra van szüksége, hogy minél előbb talpra álljanak. A debreceni Vagongyár munkásai most azon tanácskoznak, hogy néhány Hajdú megyei község vagy egész járás földhözjutta- tottjainak mezőgazdasági felszerelését kijavítják vagy pótolják. Azt tervezik, hogy felhívással fordulnak az ország többi gyáraihoz s felszólítják őket, kövessék példájukat s vállalják hasonlóképpen a védnökséget az újgazdák felett.”22

A felhívás sikerrel járt, s mint arról korábban már szó volt, maga a Vagongyár jelentős mennyiségű javítási munkát végzett, illetőleg sok mezőgazdasági eszközt és alkatrészt gyártott. De nem lehet megfeledkezni arról a segítségről sem, amelyet az üzemanyagellátás gondjainak enyhítése érdekében a szovjet kormány nyújtott az újgazdáknak. 1945 nyarának elejéig jelentős mennyiségű

19 Kovács B.: í. m. 30. old.

20 Balázs Béla: A nemzeti bizottságok szerepe a népi demokráciánk létrejöttében. In: Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből. Bp. 1955. 202. old.; HBmL. XXI. 104/61—27/1945. — Idézi: Kovács B.: i. m. 31. old.

21 Tények és adatok ... i. m. 33. old.

22 Néplap, 1945. ápr. 8.

13