A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Baranyi Béla: A gazdaság helyreállításának első lépései Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében 1944-1945-ben
dulás első hónapjaiban zömmel a Vörös Hadsereg számára végzett bérmunkákat, elsősorban különböző katonai javítási és felújítási munkát, illetőleg kisebb technikai eszközöket gyártott jelentős mennyiségben. Ezek a munkák időlegesek voltak és többnyire eltértek a gyár profiljától. Mindenesetre a katonai megrendelések folyamatos termelést biztosítottak. Ilyen körülmények között a dolgozók száma rohamosan nőtt. Míg 1944. október 24-én még csak 403, addig december végén 1200, 1945-ben pedig már 1349 dolgozót foglalkoztatott az üzem. Ez utóbbi szám már megközelítette a felszabadulás előtti munkáslétszámot. A gyáriak a romos üzem rendkívül mostoha körülményei és teendői ellenére derekasan kivették részüket a közmunkákból, a villanytelep és a repülőtér helyreállításából, sőt a mezőgazdasági termelésre nézve életfontosságú gépek, traktorok, cséplőgépek javítását is elvégezték. A gyár 1945 tavaszán az új gazdák részére mintegy 20 ezer ásót és 10 ezer kapát készített, miközben folyamatosan nőtt, az ország számára rendkívüli jelentőséggel bíró, különböző mozdony- és teherkocsijavítások mennyisége.16 A vagongyáriak nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak az országos vasútprogram megvalósításához. Az 1945. május 26-án tartott debreceni vasutas gyűlésen Révai József és Gerő Ernő, az MKP KV tagjai ezt külön is hangsúlyozták. Az üzem teljes helyreállítása még korántsem fejeződött be a vagongyárban, de az első hónapok emberfeletti munkája révén 1945 májusától megindulhatott az üzemszerű termelés.17 A vagongyáriakhoz hasonló lelkesedéssel és körülmények között végezték munkájukat a többi kisebb-nagyobb üzem, a Dohánygyár, a Kiss-féle Bőrgyár, az Egyesült Kefegyár, a Hajlított Bútorgyár, a Városi Nyomda, a különböző malmok, a Rex Gyógyszergyár stb. dolgozói, akik zömmel a romokból teremtettek új életet és biztosították az üzemszerű termelés feltételeit. 1945 tavaszára megteremtődtek a feltételei annak is, hogy a szovjet katonai hatóságok, az irányításuk és felügyeletük alatt álló mintegy 25 jelentősebb debreceni üzemet 1945 áprilisától júniusáig végérvényesen visszaadják korábbi tulajdonosaiknak.18 Hajdú és Bihar megyék kisebb-nagyobb ipari üzemeiben a debrecenihez hasonló intenzitással kezdődött meg a munka 1944 késő őszén. Vidéken azonban a helyzet annyiban különbözött, hogy itt jelentős ipari objektum kevés volt. A kisipari jellegű termelő műhelyekben a termelés megindítása ezért önmagában is elvileg könnyebb feladat volt. Gondot elsősorban az égető nyersanyaghiány okozott. 1944/45 fordulóján a legfontosabb, a lakosság kenyérellátása szempontjából szinte „stratégiai” jelentőségű feladat a községi-városi kis- és nagymalmok termelőképességének a helyreállítása volt (pl. Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben, Berettyóújfaluban, Komódiban stb.). De ennél is fontosabb jelentőséggel bírt a mezőgazdasági termelés feltételeinek biztosítása, betakarítási munkák befejezése és a jövő évi munkálatok megkezdése. A magyar parasztság és az egész ország jövője szempontjából sorsdöntő 1945 márciusi földreform-rendelet előtt megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a föld megművelésére vonatkozó felhívása. A kiáltvány többek között hangsúlyozta, hogy a haza sorsa a politikai, a gazdasági élet újjászületése egyaránt attól függ, hogy eleget termelünk-e az elkövetkező évben. Kérte, hogy ne 16 HBmL. XXIX. 6/a. 1. és 2. cs.; HBmm. 387. és 398. old.; Szentesi János: MÁV Debreceni Járműjavító Üzem története. (Kézirat.) Db. 1972. 14—15. old. (HBmL. Könyvtára.) 17 HBmm. 398. old. 18 HBmL. XXI. 502/a. 1. 130/1945. 12
