A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Tanulmányok - Radics Kálmán: Művelődési viszonyok Hajdúnánáson (1945-1956)
„A társadalomról, a társadalomtudomány eredményeiről, a világban végbemenő nagy, alapvető gazdasági és társadalmi, vagy éppen történelmi, társadalmi változásokról, kérdésekről egyáltalán nem, vagy ha mégis, akkor a lényeget elkendőző, ellenforradalmi hangvételű, az eredményeket letagadó vagy lekicsinyelő tájékoztatást adtak.”5 Nyilvánvaló, hogy minden társadalmi rendszer ideológiája, politikája hat a művelődésügyre, s önmagában nem e hatás erejének vizsgálata a fontos, hanem a céloké, a népművelést tekintve tehát a nép érdekei iránymutatók. Az össztársadalmi érdek csak a felszabadulás után érvényesülhetett, párhuzamosan a társadalmi rend fejlődésével. Hajdúnánás 1944. október 31-én szabadult fel. Az első időszakban elsősorban politikai, gazdasági tevékenység jellemezte az életet ebben a városban is, és csak a politikai küzdelmeknek alárendelten indult meg újra kulturális tevékenység. Jelen munkánkban a korszak művelődési viszonyait tekintve elsősorban az iskolánkívüli népművelés helyzetét kívánjuk vizsgálni, annál is inkább, mert az iskolák történetét a városról készített monográfia kellő alapossággal tárgyalja. Hajdúnánás lakossága ebben az időszakban általában tizennyolcezer körül mozgott. Az 1949. január 1-i népszámlálás6 7 szerint 18 228 lakos élt itt, ebből férfi 8643, nő 9585. A belterületen 13 447, a külterületen 4781 ember lakott. Az 1945-ös földreform hatása ekkor még érezhető a társadalmi rétegződésben, noha viszonylak kevés földet (5294 kát. hold) osztottak ki 1050 ember között. Ekkor a lakosság 3%-a ipari (547 fő) és 40%-a mezőgazdasági munkás (7992). Kis- és középparaszt 30% (5468 fő); kulák 10% (1823 fő); kisiparos, kiskereskedő 6% (1092 fő); értelmiségi 6% (1092 fő). Egyéb kategóriába soroltak 5%-ot. A mezőgazdaság szocialista átszervezése 1947-ben kezdődött meg és itt is 1961-ben fejeződött be. Iparfejlesztésül a meglevő malomipar és háziipar mellett létrehozták a Gépjavító Állomást, s az ötvenes évek végén a Szellőző Művek telepét. A felszabadulást követően jött létre ruhagyár és szabó ktsz. A termelőszövetkezetek gépesítése, az állattartás korszerűsítése is megindult (pl. sertéshizlalda a Rákóczi Tsz- ben, baromfikombinát a Dózsa Tsz-ben). Két új iskola és korszerű művelődési otthon létesítése jelentik a témánkban jelzett szakasz számszerű mutatóit. Még rövid kitérő a szociális és egészségügyi viszonyokra mielőtt a konkrétabb művelődési munkát vizsgálnánk. Meggyőződésünk, hogy sok más mellett a művelődésügy hátterére, „infrastruktúrájára” utalnak ezek is. A nevelőotthonok közül a Leánynevelőotthon 1953-ban nyílt meg, ahol 85 főt tudtak elhelyezni, a Fiúnevelőotthonban 80 főt, ez az otthon 1954 szeptemberében alakult. A gyermekvédelmi munkát lelkiismeretesen végezték, az ötvenes években a Gyermek és Ifjúságvédelmi Bizottság aktivitása dicsérendő. A Városi Szociális Otthon épülete még a századelőn 30 fő befogadására volt alkalmas, az ötvenes években tudták a létszámot duplájára emelni, az intézmény 1954-től tartozott az Egészségügyi Minisztériumhoz. A felszabadulás után Egészségügyi Bizottság végzett egészségügyi felvilágosító munkát, erről tanúskodnak a fennmaradt jegyzőkönyvek is 1946—1948-ból/ A bizottságba hivatalnokok, védőnők, orvosok tartoztak. Ehhez hasonlóan dolgozott Szociálpolitikai Bizottság is. A létesítmények között említhetjük a 30 sze5 Uo. 79. old. 6 HBmL. Hb. XXII. 302/a. 24. — 7700—4157/1949. 7 Uo. XXII. 301. 7. 101
