A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Ujlaky Zoltán: A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara kereskedelempolitikájának főbb kérdései 1900-1914

tási áruraktárak mindenki részére árusító utcai boltok legyenek. Az üzletkört is korlátozni kellene, kihagyni a luxuscikkeket, emellett a raktárakat udvari, vagy emeleti helyiségbe kell elhelyezni, ahol nem utcai boltok lesznek. Az ital- és dohányárusítás is sérelmes, ezt meg kell szüntetni. Arra kérték a kamarát, hogy akadályozza meg az utcai nyilvános áruraktárak felállítását Máramaros megyében. A kamarai közgyűlés 1903. december 17-én elhatározta, hogy a máramarosi kereskedők kérelmét a kereskedelmi és a földművelésügyi miniszterhez pártolva felterjeszti.5

A szövetkezetek jogállásának rendezése a XX. sz. elején egyre sürgetőbbé vált, s a kamara többször foglalkozott a szövetkezeti törvénytervezet véleményezésével. A kereskedelemügyi miniszter 1904-ben küldte meg a tervezetet, mely az ipari és kereskedelmi szövetkezetek jogviszonyait tárgyalta. (Megemlítjük, hogy a fogyasztási szövetkezetekkel kapcsolatos 1902. évi állásfoglalás is hasonló témában keletkezett.) Az 1904. szeptember 15-i közgyűlési határozatban a kamara helyeselte a törvénytervezet azon törekvését, mely a szövetkezetek megbízhatóságát igyekezett fokozni és megszilárdítani. E cél elérése szempontjából azonban a szükségesnél több szigor és korlátozás alkalmazását feleslegesnek tartotta, mert ez a kifogástalanul működő szövetkezetek munkáját megzavarná. A kamara véleménye szerint a tervezetben a fogyasztási szövetkezetek jogviszonyait is meg kell állapítani. Ezek nyílt üzletet nem tarthatnak, csakis tagjaiknak az általánosan használt gazdasági és háztartási cikkeket árusíthatják, felekezeti vagy politikai jelszavaktól, a vallási, politikai vagy hatósági színezettől tartózkodniok kell. Ekkor hasznos gazdasági szerepet töltenek be, igazi szövetkezetek maradnak.6 A kamara bírálatát tehát elsősorban a fogyasztási szövetkezetek ellen irányította, mert ezek voltak a kereskedők versenytársai.

1907-ben az igazságügyminiszter új szövetkezeti törvénytervezetet küldött a kamarának javaslattétel végett. A kamara az 1904. évi általános állásfoglalását figyelembe véve alakította ki véleményét 1907. december 12-i közgyűlésében. A fogyasztási szövetkezetek kérdését ismét kiemelten kezelték. Határozottan kérték, hogy tiltsák el a fogyasztási szövetkezeteket fióktelepek létesítésétől, kivéve a központi szövetkezeteket. Ez érdekes jelenségre utalt a kereskedelem fejlődésében, mivel a század elején a fiókhálózati vállalatok kezdtek kialakulni, s épp a fogyasztási szövetkezetek úttörők voltak e szervezet kiépítésében. A fióktelepek létesítésével növekedett a szövetkezet gazdasági ereje, s ettől tartottak a kereskedők. A kamara bírálta azt az elgondolást is, hogy az iparhatóság engedélyezhesse a szövetkezetek árusítását nem tagok számára. Azt kérték, hogy ne legyen ilyen kivételes jogkörük az iparhatóságoknak, mert ebből viszályok származnak. A dohányárusítás és italmérési jog elvonását javasolták a fogyasztási szövetkezetektől, mert ezekkel a cikkekkel együtt más árukat is eladtak a nem szövetkezeti tagoknak is. A kamara azt is kívánta, hogy a szabálytalan árusítás miatt a cégbíróság feloszlathassa a szövetkezetei.7 A későbbi években a szövetkezeti törvény módosítása lekerült a napirendről.

A kamara többször foglalkozott a vásározás kérdésével. A vásárok típusai szerint több részre oszlott ez a kérdéscsoport. Először is a hetivásárok problémáját nézzük meg. A mezőtúri ipartestület beadványa alapján a kamara elvi

5 DKI jegyzőkönyv, 307/1903. sz.

6 DKI jegyzőkönyv, 252/1904. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 1370/1907. sz.

7 DKI jegyzőkönyv, 123/1907. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 1370/1907. sz., Csató Tamás: i. m. 655— 657. old.

76