A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Pásti Judit: Konyár község gazdasági életének főbb kérdései a XIX. század második felében
felette szűkén és úgy számíttatott, hogy a két kézi munka után élő egyének, különösen napszámosok még télen által is annyival inkább tavaszi munka beálltával a saját magoknál különösen a szomszéd népesebb városokba, mint Debrecenbe és Váradon fogyasztanak.”42 Az akkoriban használatos területmértékek, mint a köblös, kaszás, kapás helyett a katasztrális mértékeket igyekeztek meghonosítani. Ennek oka az adózásban rejlik. A fenti népnyelvi területmértékek vidékenként változtak43, s egységesítésük szükségszerű volt. Monostorpályiban jegyezték fel az alábbi mértékeket, de minden bizonnyal községünkben is használták ezeket.44 Helyben szokásos nevezet Művelési ágak Tartalmaz ölet, mivől 1600 öl képez egy katasztrális holdat köblös szántó 1600 öl 1 kát. h. kaszás rét 1200 öl 3A kát. h. kapás szőlő 200 öl Vg kát. h. kaszás legelő 1200 öl 3/4 kát. h. köblös erdő 1600 öl 1 kát. h. köblös nádas 1600 öl 1 kát. h. A hagyatéki leltárakból számos érdekes adatot tudhatunk meg a gazdálkodásról. Éppen ezért becses forrásai a gazdaságtörténetnek és a néprajztudománynak. A halálozáskor felvett leltárak az elhunyt ingó és ingatlan vagyonát pontosan feljegyezték. Ebből következtethet a kutató az adott gazdaság nagyságára, az eszközök feljegyzése révén pedig a tájra, a vidékre jellemzőkre. De nemcsak a gazdasági eszközöket, hanem más személyes használati tárgyakat is megtaláljuk. A hagyatéki leltárakon feltüntették az elhunyt foglalkozását. A földművelést űzők nevei: „földész”, „földésznő”, „földmívesek”. A feljegyzett hagyatéki leltárakból is próbálunk képet adni a gazdálkodásról. A feltüntetett állatszámból következtethetünk a leginkább tenyésztett, vagy kevésbé tartott jószágokra. A számosállatok közül leggyakrabban a szarvasmarha fordult elő. Találkoztunk olyan volt gazdával is, akinek 10 szarvasmarhája is volt. Általában majdnem minden gazda nevelt szarvasmarhát. Rendkívül gyakori az ökrös szekér használata, s ez arra enged következtetni, hogy gazdasági súlya nagyobb volt, mint a lóé. Az ökrökkel szántottak- vetettek. Néhány gazdaságban a „lóhoz való szerszám” „1 db lószekér viseltes” mutatja a lovak gazdasági hasznosítását. De ez még korántsem általános. Ekkoriban a szarvasmarha tartása hasznosabb, kifizetődőbb volt, hiszen igázhat- ták, húsát fogyasztották, tejét értékesíthették, s a belőle készített tejtermékeket piacra vihették. Tartása egyébként is olcsóbb, mint a lóé. A népélelmezésben a ló húsa, miután idegenkedtek tőle, jelentéktelen volt. Viszont annál több juhhúst ehettek. Nem ritka a 12, 18 darab juhot számláló gazdaság. Sertéstartásra kevés adatot találtunk, ritkán fordult elő, de gazdasági jelentősége ennél biztosan nagyobb lehetett. Ugyancsak ez a helyzet a baromfiakkal is. Nem találkoztunk baromfiakat felsoroló leltárakkal. Nyilvánvaló hús és tojás fogyasztása még ekkor nem játszott olyan szerepet, mint majd a század utolsó harmadában. 42 Uo. 43 Komoróczy Gy.: i. m. 119. old. 44 HBmL. IV. B. 409/c—V—1669. Lásd ehhez még Molnár J.: Konyár története i. m. 179., 197. old. Hasonló területértékekről tesz említést. 3* 67
