A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Pásti Judit: Konyár község gazdasági életének főbb kérdései a XIX. század második felében
A gazdasági eszközök közül elsőként a földművelés legfontosabb szerszámával, az ekével kezdjük. Majdnem minden hagyatéki leltárban olvasható az „eke talyigástul” elnevezés. Találkoztunk „1 új eke vasával s hozzávalókkal” megjelöléssel is. Fából és vasból készült eszközök vegyesen fordulnak elő. A fából készült eszközök megléte nem jelenti természetesen az elmaradottabb gazdálkodást. A rét- és legelőgazdálkodás, az aratás faszerszámai a „favilla”, a „három ágú favilla”, a „kis ágú favilla”. A fából készült szerszámok itt alkalmasabbak voltak, jobban lehetett velük dolgozni, mint a vasvillákkal.45 A kis kád, boros hordó több hagyatéki leltárban megtalálható. A szőlő- művelés meglétére utal a leltárakban a „bornyomó kád” feljegyzése is.46 Ko- nyáron az urbális összeírás először 1726-ban tüntetett fel szőlőt.47 Egy 1857 tavaszán felvett hagyatéki szerződés „vén szőlőskert” elnevezése már az új meglétére utal.48 Az „Öregszőlőskert” és az „Új szőlőskert” a századforduló után is fellelhető a kataszteri birtokíveken.49 A vizsgált időszak elején már 1850-ben tudunk arról, hogy Konyáron termesztettek dohányt. Csupán egy holdon. A következő évben fele annyi 2 vékás területet mutattak ki. A szomszédos helységek közül dohányt Esztáron termesztettek a legtöbbet 70 holdon, s amelynek mennyisége számottevően a következő évben sem csökkent.50 Az okot, amely a csökkenést kiváltotta, meg is magyarázzák : „E járás területén (derecskéi járás é. n.) eddig elé is csak Esztár község lakói termesztették nagy mennyiségben, s’ minthogy kereskedési cziküül a’ dohányt, hol most is kitűnő mennyiségben ültettetett. — A’ járási többi községek lakói, kik a dohány termesztéssel saját szükségleteik beszerzése tekintetéből foglalkoznak most ez évben azzal is — a dohány egyedáruság behozatván, — ha nem szembetűnőképpen, de még is inkább alá hagyának, — s a’ kevesebb termesztés okát abban találhatni, hogy a’ dohányai beültetett földekért fizetni kell.”51 A XIX. század második felétől szorgalmazták Biharban a gyümölcsösök telepítését, faiskolák létrehozását. Ezt az intenzív növénytermesztés irányába mutató kezdeményezést 1872-ben Bihar vármegye rendelete hozta. Korábban epreskert felállítására tettek kísérletet, nem sok eredménnyel. 1853-ban Ko- nyár jelentésében arról számol be, hogy epreskert a faluban nincs. Régebben volt epreskertje a falunak, melyet közköltségen tartottak fenn, miután selyemhernyó-tenyésztő nem akadt, a fák kipusztultak.52 Az 1872-ben hozott döntés a faiskolákban gyümölcsös csemeték telepítését kívánta meghonosítani. A faiskolák jótékony gazdasági célzatán túl még egy fontos eredményt említhetünk meg, tudniillik ezeket a községi tanító gondozta és gyakorlati oktatásban is részesítette a tanulókat. Munkájáról elismeréssel szóltak: „A konyári faiskola kezelője Vágó Lajos részére dicsérő oklevelet és 20 frt pénzbeli jutalmat hozok javaslatba, figyelembe véve azon körülményt, hogy Vágó Lajos a tanuló ifjú45 A hagyatéki leltárakra való hivatkozásainkat lásd a IV. B. 409/c. V—1256., V—1253., V—1266., V—1272., V—1402., V—1714., V—785., V—830., V—849. és a V—2596. számok alatt. 46 Uo. V—849., V—1253. 47 Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás. Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményéi 5. sz. (Szerk.: Béres András) Db., 1964. 5. old. 48 Uo. 4. old. 49 HBmL. VI. 127/sz. 7. Konyár Bihar vármegyei nagyközség kataszteri birtokvázlata. 1911. 50 HBmL. IV. B. 409/c. V—1639—Bakonszeg, 1851. augusztus 31. 1200 négyszögöles holdakat számítottak. 51 Uo. 52 Uo. V—554. 68
