A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)

Tanulmányok - Pásti Judit: Konyár község gazdasági életének főbb kérdései a XIX. század második felében

ható lett volna kiosztani”.27 A Nagyváradi cs. kir. úrbéri főtörvényszék a legelőelkülönítés megengedhetősége mellett foglalt állást, ítéletét 1858. március 5-én hozta.28 Indoka: a keresetet gátló törvényes vagy szerződéses akadály nem áll fenn, ami a megindult tárgyalásokat megrekeszthetné. A felperes uradalom sem az úrbér végrehajtásakor, sem a községgel kötött 1783. évi úrbéri szerződésben nem mondott le elvileg a közlegelő használatáról, de gyakorlatban sem, amelyet alperes község sem vont kétségbe.29 Az 1858. április 10-i tárgyalás jegyzőkönyv végzési terve az elkülönözéshez, a méréshez a mérnök kijelölését az uradalom, a méréshez szükséges kézi és szekeres munka biztosítását a volt jobbágyság feladatául írta elő.30 Az 1858. december 30-i tárgyalás végzésileg mondta ki azt, hogy a felek próbáljanak a perben barátságosan megegyezni.31 Az 1864. november 17-én kötött örök-egyezség az 1857. április 9-én beadott keresetet megszüntette. A kérdéses terület szeptember 17-i szemrevételezése és a földek osztályozása 1200 négyszögölével számítva 2267 hold 469 négyszögölt mért fel. Az egyezség a közösen használt legelőből 1200 négyszögölével számított 9 holdjával adta ki a legelőbeli illetőségüket az 1231 jobbágy- és 5 zsellértelek után. Ezen részt az állam kárpótolta. Legelőbeli illetőséget kapott még a lelkészi, az iskolai tanító és a községi jegyzői hivatal. Konyár községnek adományozott 47 У2 hold területet, a helybeli egyház, a jegyzői hivatal, temető és az iskolás korú gyermekek könyvvételének fedezésére, az iskolások kertészeti oktatására szolgáló faiskola részére, katonai lovarda céljára, tégla-vályogvető és homokhordó helyül. Az 1783 holdat kitevő vizes-nádas területből a hasznavehetetlennek ítélt területek leszámításával fennmaradó 700 holdat az uradalom tartotta meg magának oly módon, hogy ezt a területet a közlegelőből hasítják ki, s egy tagban kapta meg. A fennmaradó 600 holdat 33 000 ausztriai forint értékben a község lakóinak adta el 24 év törlesztési idővel, fél évenkénti fizetéssel. Az első törlesztés napja 1865. július 1-én állapíttatott meg. A nem fizetések pedig szóbeli pert vonnak maguk után.32 Az uradalom részére a járandóságot elkülönítve és egy tagban hasították ki. Megállapodás született még az ún. királyi kisebb haszonvétel ügyében is, azzal a kitétellel, hogy „.. .azonban ezen a’ regale jogokra vonatkozó szerződés kötelező ereje és tellyes érvénye, csak a’ fentebbi úrbéri örök egyezség felsőbb megerősítése és jogérvényre jutandásá- tól tétetett függővé”.33 A Királyi ítélő Tábla 1865. április 27-én az egyezség ellen nem emelt kifogást.34

Az úrbéri per végül barátsággal köttetett meg. Az úrbéri örökös egyezség alapelvei szerint a lakosságnak, az egyházi és községi hivatalnokoknak belső birtokait, szántóit, kaszálóit és szőlőit változatlanul meghagyták. Az egyezségben foglaltakról a földkönyv 1866 júliusában készült el.

27 Uo. sz. n.

28 Uo. III. 1858/32. Az ítélet száma: 114.

29 Uo.

30 Uo. III. 1858/32. = 10-i db. 106. sz.

31 Uo. III. 1857/32. = 7.

32 Uo. sz. n.

33 Uo. sz. n. Az egyezséget Bihar vármegye polgári törvényszéki ülése is jóváhagyta és megerősítette.

34 Uo. sz. n. Először a megyei törvényszéknek mutatták be, amelyet a törvényszék 1654. sz. alatt kelt jóváhagyásával terjesztette fel a Táblához.

5 Évkönyv IX.

65