A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Pásti Judit: Konyár község gazdasági életének főbb kérdései a XIX. század második felében
pátens”, vagy „nyílt parancs” végleg elhárították a még feudális maradványokkal terhelt gazdálkodást. Tudjuk, hogy az 1848. évi IX. törvény az úrbéres jobbágyot telkei tulajdonosává tette. Ezt az „úrbéri pátens” is megerősítette. Jogilag telküket, személyileg immár szabadságukat biztosították. A pátens kötelezően írta elő a jobbágyság és a földesúr által eddig közösen használt legelő és erdő elkülönítését. A földesúri és jobbágyi haszonvételek elkülönö- zéséhez a Mária Terézia-kori urbális összeírásból indultak ki. A legelőelkülö- nözési pereket — az előírás szerint — a földesurak kezdeményezték. Községünk és az uradalom között fennálló perben első fokon a Debreczeni cs. kir. úrbéri törvényszék, másodfokon a Nagyváradi cs. kir. úrbéri főtörvényszék ítélkezett. Az úrbérrendezés során Konyáron az 1821. évi felmérésben szereplő 1221 jobbágy-és 5 zsellértelekkel számoltak. Az 1821. évi felmérés 1100-as négyszögölökben adta meg a területet. Az úrbérrendezést lezáró földkönyv ugyancsak ezt a területmértéket használta. Az 1221 jobbágy- és az 5 zsellértelekről fentebb már szóltunk. Művelési ágak szerinti megoszlása a következő volt. Belső telekből 199 h 462 négyszögöl, szántóból 1919 h 868 négyszögöl, kaszálóból 2993 h 332 négyszögöl, szőlőből 68 h 507 négyszögöl, termesztésre alkalmatlan területből 237 h 710 négyszögöl. Összesen tehát 5180 hold 1069 négyszögöl.22 Az úrbérrendezést elindító perben Eszterházy a keresetlevelet 1857. április 9-én adta be. Konyár egész lakossága elleni beadványában legelő elkülönítését, a víz alól felszabadult részeket, a legelőből történt területfoglalásokat jelölte meg.23 Az általa eddig használt ún. királyi kisebb haszonvételek megváltását az úrbérrendezés sikerének kimenetelétől tették függővé, s ennek pénzbeli megváltását is kilátásba helyezték.24 Az úrbéri perben az uradalmat megbízottja, Sárváry Jakab uradalmi ügyvéd, Konyár községet Váry Lajos, majd 1860-tól Szilágyi György ügyvédek képviselték. A beadott keresetlevél első tárgyalására 1857. június 8-át tűzték ki. Ezen Konyár tárgyalások szóbeliségét kifogásolta és kérte annak írásbeliségét, valamint a tárgyalás elhalasztását addig, amíg bizonyítékait összegyűjtheti. A jegyzőkönyvi végzés a további tárgyalások szóbelisége és a tárgyalás elhalasztása mellett foglalt állást. Új határidőt tűztek ki azzal a kikötéssel, addigra Konyár az ígért bizonyítékokat összegyűjti.25 Az újabb érdemi tárgyalásra 1857. december 28-án került sor. Itt adta elő az alperes község a keresetet gátló körülményeket. Felsorolta azt, hogy a pátens a legelőelkülönítést csak ott írta elő, ahol az urbáriumot valósággal behozták, s az úrbéri szabályozás és rendbeszedés valóságosan is megtörtént. Arra hivatkozott, hogy Konyáron az úrbért valósággal sohasem hozták be, csak eszmeileg, mivel „...hajdúvárosok közzül lakosaik földeiket és határjokat nem a’ felperes uradalom kegyelméből ingyen vagy szerződésileg kapták, hanem még a’ 17-ik század elején Erdély törvényes fejedelme adományozása útján, részint fegyveres szolgálatjuk érdeme részint pénzek után nyervén és szerezvén annak egyes részleteit ... ”26 Ugyanakkor nincs is mit kiadni az urbáriumban rögzítettek szerint „... a lakosok illetményeinek kiadattatása a’ egész határt annyira kimerítette, hogy abból teljességgel semmi fel nem maradt mi az uradalom részére fordít22 HBmL. VII.5/b. sz. n. Db., 1865. február 9. 23 Uo. III. 857/32 = I. III. 858/32. 24 Uo. sz. n. 25 Uo. III. 857/32 = 4. sz. Debrecen, 1857. június 17. A cs. k. úrbéri főtörvényszék állást foglalt a szóbeli tárgyalás mellett. 26 Uo. 857/32 = III. 858/32. 1857. december 28. 64
