A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Pásti Judit: Konyár község gazdasági életének főbb kérdései a XIX. század második felében
szabolcsi hajdúk szabadságukat megőrizték, addig a XVIII. század elején a kis hajdúvárosok azt elveszítették, s hamarosan földesúri fennhatóság alá kerültek. Konyár hajdúszabadsága is megpecsételődött, amikor az Eszterházy- féle derecskéi uradalom részévé vált. Az Eszterházy család 1702. március 14-én zálogként kapta meg azt a 18 községet magában foglaló domíniumot, amelyet ekkortól derecskéi uradalomnak neveztek. A zálogból nemsokára örökjogon nyert birtok lett, amikor Mária Teréziától herceg Eszterházy Pál Antal 1745. március 13-án a nagy kiterjedésű birtokot örök tulajdonként magáénak tudhatta.5 A szabadság visszaszerzéséért az uradalom ellen az érintett községek „hajdúpert” indítottak, s a pert csak a jobbágyfelszabadítás, illetve a birtok eladása 1863-ban, szüntette meg.6 Kutatásaink során előkerült adatokkal bizonyítjuk a község eddig felvázolt történetét. 1851-ben készült feljegyzésből megtudjuk: „.. .miként Derecske, Hajdúbagos, Konyár és a több a derecskéi uradalomhoz tartozott városok, mielőtt földes úri hatóság alá estek jelesen 1700-dik év előtt a szabad nemes hajdúk, egész határjoknak valódi földes urai voltak... A’ K. Kamara (Királyi Kamara, kiemelés tőlem — P. J.) zálogba adta a’ nevezett helyeket 1702-k évben az Eszterházy hercegi háznak.. . ”.7 Az uradalom népeivel a herceg többször kötött szerződést. Az elsőt 1712-ben. Ami megkülönböztette őket az örökös jobbágyi sorstól, az a szabad költözködés és a szerződéses viszony megléte.8 Ezzel bizonyos mozgásszabadságra tettek szert: „... a lakosok, külső, belső birtokaikat szabadon adták, vették, használták egymásközt tettzés szerént felosztották, az elöljárók, mint első bíróság a’ lakosok pereit ítélték. Azonban... a’ volt földes uraság különösen attól fogva, és hogy a’ községek határaira K. Adományt nyert, szüntelenül oda munkált, hogy azokat való jobbágyi iga szoríthassa. Ellenben a’ községek azon igyekeztek, hogy ebbeni földes úri jogaik maradványait megtarthassák’ s az egészet vissza szerezhessék.”9 Ami tudjuk, nem sikerült. Az elvesztett szabadság természetesen a gazdasági szabadság visszaszerzését is jelentette. Hiszen csak kis minőségű különbség választotta el a szerződéses jobbágyot az örökös jobbágytól. A szerződéses viszony számukra ugyanolyan jobbágyi kötöttséget jelentett, bár magukat bérlőknek és nem jobbágyoknak tekintették.10 S hogy helyzetükkel nem voltak megelégedve, arra bizonyítékul szolgálnak mindazok a peres ügyek, amelyek Konyár derecskéi uradalom kori idejében keletkeztek. Az Eszterházyak pedig sohasem mondtak le arról, hogy jobbágyaik terhein könnyítsenek. Céljuk a teljes jobbágyi alávetettség megszilárdítása. Ezen következtetés levonása kézenfekvő, ismerve az akkori Magyarország társadalmi-gazdasági berendezkedését. Mindezen földesúri törekvések újabb és újabb elkeseredést, pereket váltott ki. Erről községünk 1851-ben így ír: „Majorsági földet fogni, királyi haszonvétel színe alatt széksó seprést, sómérést, cserép égetést nyerni, közlekedési jogot tettlegesen kezdeni, szabad-adást vételt korlátozni — mely önkényes eljárásokból többnyire külön 5 Szendrey István: Derecske története. Szerk.: uő. 47. old. Uő: Derecske a török kiűzése utáni időkben. In: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve IV. (Szerk.: Gazdag István) Db., 1977. 151. old. Molnár Gyula: Konyár településtörténete i. m. 10. old. 6 Szendrey I.: A derecskéi uradalom kiépítése. In: A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve VI. (Szerk.: Gazdag István) Db., 1979. 20., 28. old. 7 HBmL. IV. B. 409/c—V—221. Derecske, 1851. május 13. 8 Szendrey I.: A derecskéi uradalom kiépítése i. m. 25. old. 9 HBmL. IV. B. 409/c—V—221. Derecske, 1851. május 13. 10 Szendrey /.; A derecskéi uradalom kiépítése i. m. 26. old. 60
